Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Cseh János: Szkíta földművelők-állattartók településeinek régészeti nyomai a Zagyva mentén (Településtörténeti kutatások Szolnok határában 1986–1990 között)

SZŰRŐEDÉNY, ÁTLYUGGATOTT FALÚ CSUPOR-FAZEKACSKA, DURVA KIVITELBEN; XVI. FELÜLET 42. OBJEKTUM Ennek a különleges, sajátszerű szkíta kori kerámiafajtának most bemutatásra kerülő példányát - ha pontosak, szabatosak akarunk lenni, fragmentumát - abból a telepgödörből vetette fölszínre az ásó, amely az alább leírandó malomkövet is rejtette. Azon okból következően, hogy csupán kisebb peremdarabról van szó, rekonstrukciós rajzunk csak hozzávetőleges (11. kép). A nem a legfinomabb agyagból pusztán kézzel formált, házi fazekasmunka fragmentuma barnás, kormosfüstös elszíneződéssel. Az oldalfal lágyan domború, pereme vízszintesen-ferdén csapott. A sűrűbb perforáció 1-2 mm-es lyukakból tevődik össze, melyeket értelemszerűen kívülről nyomkodtak a puha agyagba. Az edény méretei nagyvonalakban: magassága és szájátmérője is 10-12 cm lehetett. A szinte kivétel nélkül kézzel formált, és valójában nem a leggyakoribbak közé tartozó szűrőedények (funkciójukat illetően többféle alternatíva, lehetőség kínálja magát, ezek egyike, hogy füstölők voltak) tipikus telepkerámiaként tűnnek föl a késő Hallstatt és kora La Tène korú kárpát-medencei emlékanyagban, az alcsi példánnyal analóg nagyságban-formában. Lelőhelyeikből itt most közel féltucatnyira utalok, ezek: Békéscsaba, Nyíregyháza és maga Szolnok-Zagyva-part, az északabbi területeken Pozsony/Bratislava-Dúbravka és Csecs.

14 11. kép. Durva anyagú, kézzel formált, átlyuggatott edény (szűrő vagy füstölő): jelen etnikai kontextusban határozott dél-oroszországi kapcsolatokkal 12. kép. Egy archaikus tálforma darabjai szkíta környezetből: behajló szájrészü, durva agyagedények (1-4.) és rekonstrukciójuk KÉZZEL FORMÁLT TÁLAK, CSÉSZÉK PEREMFRAGMENTUMAI ÉS EGY EDÉNY-REKONSTRUKCIÓ; XVI. FELÜLET 42. OBJEKTUM A szkíta telepgödör durva kerámiájából válogattuk ki ezeket a cserepeket, és állítottunk össze belőlük egy rajzos táblácskát, éspedig bizonyos tipológiai sort (12. kép 1-4.). A leletek, anyagukban, kidolgozásukban, felületük habitusában korábbi évszázadok reminiszcenciái. A fölszín gondosan elsimított, itt-ott, esetleg belül is, fényezett, szakszóval polírozott. Színük barnás és sötétszürkés. A peremzáródás általában elvékonyodó, amely kevéssé vagy jobban befelé hajló száj része. Ez a befelé fordulás, láthatóan, élesebb vagy lágyabb. Késő bronzkori és kora vaskori jelenség továbbélése, retardálása figyelhető meg az egyik töredék 90