Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)
Horváth M. Attila: Budapest a szkíta korban
azok között megülő löszfelszínbe mélyültek, színben alig váltak el az altalajtól, mivel keletkezésükkor a szerves anyagokat is tartalmazó humuszréteg gyakorlatilag nem létezett. A fentebb említett két korszak objektumaitól nem csak elszíneződésben, hanem méretben is jól észrevehetően eltért egy harmadik csoport, amelynek általunk feltárt hat gödréből, jelentősnek 8. kép. Festékdörzsölő kő mondható leletanyag került elő. A viszonylag nagy (XV ker. Mogyoród útja 42., 3. sír) területen, laza félkörben elhelyezkedő szürkésbarnás, hamuszerű betöltésű objektumok 2,5-4,5 méter átmérőjűek voltak. Rendeltetésük egy kivételével bizonytalan. Éppúgy lehettek tároló-, vagy munkagödrök is, amelyeket eredeti funkciójuk elvesztése után szemétgödörként használtak tovább (10. kép C). Az előkerült, töredékes kerámia-, csont- és vastárgyak alapján a leletek egyértelműen szkíta korinak tekinthetők. Az elsősorban állattartásra, berendezkedett nép lakóházainak nyomait a vasúthoz közeli domb gerincén, illetve nyugati lejtőjén, a talajerózió, a 9. kép. 1-3. Testpecsétlő? későbbi korok objektumai, valamint a modern töredéket mezőgazdasági tevékenység miatt nem találhattuk (XV. ker. Mogyoród útja 42.) meg. A domb ÉNy-i lábánál elterülő mezőt és a környező réteket valószínűleg a Mogyoródi- és a Csömöri-patak egykor állandó mozgásban lévő vízfolyásai mélyítették ki. A mára mélyen fekvő, vizenyős rétekké változott terület természetes vízfolyásai eltűntek, a régi patakmedrek jórészt feltöltődtek. Mindkét patak medrét az elmúlt száz évben többször is áthelyezték, és az eső, illetve talajvíz elvezetésére mesterséges csatornákat ástak. Az autópálya-csomópont DNy-i nyúlványában két ilyen vízelvezető árok találkozásánál, egy szemmel alig kivehető lapos „szigetecskén" a szkíta kori település egy újabb részletét találtuk meg. Úgy tűnik, hogy ez a viszonylag kisebb dombocska a korai vaskor kivételével általában víz alatt állhatott, - amit a körülötte elterülő iszapos, sötét altalaj is jelez -, s néhány beásástól eltekintve, a későbbi korokban is érintetlen maradt (10. kép В.). A dombocska DNy-i lejtőjén kerültek elő a szkíta kori objektumok. Két félig földbe mélyített, valószínűleg sátor-szerűen kialakított, felmenő falak nélküli építmény alapjait sikerült itt megtalálnunk, amelyeket tároló helységként vagy műhelyként használhattak (11. kép). Két hulladék- és egy tároló gödröt is feltártunk még ezen a részen. Az építmények alapját a földtörténeti korokban kialakult agyagkéreg képezte, amely helyenként szilárd járófelületként is szolgálhatott ebben az időben. A területen előkerült cölöplyukak, fontos adalékul szolgálnak a szkíta kori települések jellegének megítélésében. A keleti steppék lovas népeinek lakóépületeit, ugyanis igen kevéssé ismerjük. A lakóházak hiánya rendszerint 42