Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora

A női viseletnek egyik jellemző tartozéka volt a nyaklánc. Ez többnyire üveg- és borostyángyöngyökből, kauri csigákból állt. Az üveggyöngyök színe a kék, zöld, sárga, barna különböző árnyalatai, míg rajtuk lévő hullám, körkörös vonalakból álló minta fehér, sárga vagy kék színű. Alakjuk karika, gömb, hordó, hengerforma lehet. A nagy henger alakú gyöngyöket kis bütykökkel is díszítették. Az üveggyöngyök készítésének technikája, viseletük szokása Itáliából fokozatosan terjedt a Kr. e. első évezred elején egész Európa területén. A Kárpát-medencébe a délkelet-alpi területek közvetítésével jutott el az olyan gyöngyök divatja, mint amilyeneket az Alföld-csoport temetkezéseiből is ismerünk. A Dunántúlon, a hallstatti kultúra területén már a Kr. e. VIII. századtól kezdve helyeztek a sírokba hasonló üveggyöngyöket, míg az Alföldön divatjuk időszaka a Kr. e. VI-V század volt. Különösen szép üveggyöngy sorok kerültek a napvilágra a Szentes-vekerzugi (pl. 71., 114. sír) és a tápiószelei (151. sír) temetőből. A hetényi/Chotin temetőben lelt borostyángyöngyök elemzése azt az eredményt hozta, hogy azok a Baltikumból származnak. Az északi borostyánkőnek a Duna mentére, majd az Alföldre való eljutása az ún. borostyánkő útvonalon történt. Ez északról az Odera-Morava folyását követte, majd a Morva-kapun át érte el a Duna-völgyét. Onnan az Alpok keleti lába mentén, a mai NyugatMagyarországon húzódott tovább délre, egészen Észak-Itáliáig. Az Alföld-csoport kézművesei kis, karika alakú gyöngyöket készítettek az északi borostyánból. Az értékes nyersanyagból készült gyöngyszemekből többnyire csak néhányat helyeztek a sírba, de a Szentes-vekerzugi temetkezések között előfordulnak olyanok is, amelyben több mint száz borostyángyöngyből készített nyaklánc feküdt (46., 71. sír). Nyaklánc részeként, vagy csüngőként szolgáltak a kauri csigák héjai. Ez a csigafaj a Perzsa-öböl mentén élt. Onnan szállították a csigahéjakat a Kaukázuson át a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppéi térségbe, ahonnan a Kárpát-medencébe is elkerültek. Először a szkíta jellegű Alföld-csoport népe helyezett kauri csigahéjakat az elhunytak mellé, majd szarmata, avar, germán, korai magyar és jász temetkezések mellékletei között is megtalálhatóak. Ezek a leletek tehát mindig keleti eredetű, a sztyeppékhez kötődő népcsoportok emlékanyagához tartoznak. Ezeknek a népeknek a hite szerint a kauri csigahéjak, a különleges formájuk miatt, baj elhárító amulettek voltak. Az Alföld-csoport sírjaiban általában csak néhány darab van. Kivétel a Szentes-vekerzugi 71. és egy mezőtúri temetkezés, amelyek mellékletei 41, illetve 50 kauri csigahéjat tartalmaznak. A Dunától nyugatra jelentős számban nem jutottak ilyen csigahéjak. A legtöbb a Sopron-Krautacker vaskori temető 29. sírjában volt, szám szerint 28 darab. Ennek a sírnak mellékletei között más, jellegzetes alföldi tárgy, egy bronztükör és négy hajkarika is volt. Az Alföld-csoport temetőiből előkerült tűk többsége vasból készült, s töredékesen maradt meg. A legtöbb példány az Alsótelekesen feltárt temetőből ismeretes. Az ottani sírmellékletek között nagy számban képviselt bronz- és yastű. azonban kivételt jelent az Alföld-csoport más temetőihez képest. Általában azok leleteire jellemző, hogy nem, vagy csak egy-két tűt tartalmaznak. Több, főleg vasból készült tű, csak a hetényi/Chotin temető leletanya31