Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Kemenczei Tibor: Az Alföld szkíta kora

mutatja. A zöldhalompusztai leroskadó, fejét hátrafordító szarvas figuráját a bulgáriai Garcsinovon talált bronz préselőminta is ábrázolja, amelyre oroszlángriff és sas támad. Az állatküzdelem a pusztai népek hitvilágában az állatalakot öltött ősök, sámánok harcát jelenti. A vadász elől menekülő, az új hazába vezető szarvas mondáját számos sztyeppéi nép, közöttük a magyar is ismerte. A szkíták mitikus állatalakjának ábrázolásai legtávolabb nyugaton az Alföldön kerültek elő, annak a hitvilágnak emlékeiként, tanúiként, amely létrehozta őket. Nem hiányoznak a szkíta művészet kárpát-medencei emlékei közül az állatviaskodást megjelenítő alkotások sem. A dunántúli Budajenőn (lásd előbb 12. kép 2.) és Mezőlakon találtak olyan bronzból öntött, kereszt alakú tegezdíszeket, amelyek ágain nyulat marcangoló ragadozót ábrázoltak. A tegezdíszek más darabjait is az állatstílusnak megfelelően mintázták meg. Egy Mátraterenyén feltárt sírból előkerült tegezdísz díszítésének uralkodó eleme a lófej alakú minták, míg három másik példány ágain horgas csőrű sas fejeket ábrázoltak (Cegléd-Hordógyár, Komárom megye, Törökszentmiklós-Surján: 12. kép 1., 3-4.). Az Alföld-csoporthoz tartozó délnyugat-szlovákiai temetkezésekben (Hetény/Chotin, Nagymánya/Velka Maria, Madar/Modrany, Zseliz/Zeliezovce), valamint Erdélyben is kerültek még elő állatalakos díszű bronz tegezdíszek. A kereszt alakú díszekkel a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppéi övezetben egészen a Kaukázusig látták el a tegezeket. Görög gyarmatváros, Olbia műhelyei készítették ezeket szkíta ízlés szerint. Az alföldi, erdélyi mesterek utánozták az eredeti görög termékeket. Ezeket képviseli két ismeretlen lelőhelyű, vonal-mintával díszített darab. Tegezdísz lehetett az agancsból kifaragott ló alak is, amelyre a Törökszentmiklós-Surjánon feltárt temető 31. sírjában bukkantak. Az ábrázolás egyszerű kivitelű, de mégis hűen jeleníti meg a megmintázott állatalakot. Olbia műhelyeinek alkotásai azok az állatfigurákkal díszített nyelű bronz tükrök, amelyeket a sztyeppéi kultúrkör népei az elhunyt mellé a sírba helyeztek, mint a nap, azaz az örök élet jelképét. Az Alföld-csoport emlékei között több ilyen tükör is van. Ezek fogantyújának végén párducot (Debrecen, Miskolc-Dudujka, Muhi, Szécsény), kosfejet (Hejőszalonta, Kisgyőr, Tápiószele 462. sír) mintáztak meg. Több állatalakos díszű tükör ismeretes Erdély területéről is. Az állatstílus jegyében megformált tükrök mellett díszítetlen, vas nyéllel ellátott darabok is ismertek mind a sztyeppékról, mind az Alföld-csoport emlékanyagából (Csanytelek-Újhalastó, Hajdúdorog, Tápiószele, TörökszentmiklósSurján 71. sír, Chotin/Hetény A/76., B/8. sír). A Dunántúlon is előkerült egy darab a Sopron-Krautackeren feltárt vaskori temető 29. sírjában. Az utóbbi társaságában talált négy elektronlemez bevonatú, alföldi típusú hajkarika, kauri csigákból álló nyaklánc is az Alföldről jutott a Dunától nyugatra. Az állatalakos díszű és a díszítetlen tükrök sírba helyezése egy és ugyanazon időszakban volt szokásban. Az erdős sztyepén a Tjaszmin folyó mentén fekvő Gulja Górod kurgánból kiásott kos fejes nyelű tükör ugyanúgy a korai szkítakor, a Kr. e. VII. század második felének az emléke, mint a Matuszov, Repjachovataja mogila 2. kurgánból előkerült díszítetlen, vasnyelű bronztükör. Az 26