Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Gyucha Attila: A szkíta kor emlékei Békés megyében

ideig lakott, szállásjellegű telepek lehettek, amelyek a csekély mennyiségű és/vagy jellegtelen felszíni leletanyag alapján minden bizonnyal a közelebbről meg nem határozható őskori vagy a későbronzkori és kelta lelőhelyek közé lettek besorolva. Mindemellett figyelemre méltó, hogy a járásból összesen két olyan adatunk van mindkettő Füzesgyarmatról -, amelyek megengedik korszakbeli temetők feltételezését a területen: a téglagyár agyagbányájában az 1970-es években három későbronzkori-szkíta jellegű edényt találtak, míg a Kun-ér-parton terepbejárás során jellegzetes, ún. vekerzugi típusú vas zablát gyűjtöttek a felszínről

30 (4. kép). Ugyanitt 1950 körül szántás közben gyöngyöket tartalmazó edény is felszínre került. A békési, békéscsabai és szarvasi járások Körös-völgyre eső határaiban összesen 164 szkíta kori lelőhelyet térképeztek fel a topográfiai munkák során, ebből azonban 79-et jelöltek meg bizonytalan kormeghatározásúnak, illetve olyannak, amely esetleg későbronzkorinak, keltának vagy szarmatának is tartható. A megmaradó 85, biztosan középső vaskori lelőhelyből mindössze 25-öt találunk a Holt-Fehér-, a Kettős-, illetve a Hármas-Köröstől északra, illetve északkeletre. Különösen szembeötlő - a bizonytalan kormeghatározású lelőhelyeket is figyelembe véve - a szkíta kori telepek csaknem teljes hiánya egy viszonylag nagy, összefüggő területen: Tarhos és Bélmegyer határában, illetve a mezőberényi határ északi és a békési északkeleti részén. Az említett 25 lelőhely mindegyikét egykori érmedrek, vízjárta helyek partjain találjuk, túlnyomó részük (20 lelőhely) feltétlenül rövid életű megtelepülésre, egy objektumra, illetve kisebb objektumcsoportra utal. A Holt-Fehér-, a Kettős- és Hármas-Körös ívét dél-délnyugatról, a Maros hordalékkúp északi pereméig kísérő 5-7 km szélességű területen, a Körösmedence déli perifériáján 60 biztosan szkíta kori lelőhelyet találtak a terepbejárások során. A lelőhelyeknek csak töredéke van a Holt-Fehér-, illetve a Kettős-Körös mentén (14 lelőhely), döntő többségük a Hármas-Körös medencéjére esik. Továbbra is jelentős arányban vannak jelen az Észak-Körös-völgyre gyakorlatilag kizárólag jellemző elszórt, átmeneti telepekre utaló nyomok (27 lelőhely), amelyek itt némelykor egymás közvetlen közelében vannak, egykori érmedrek partjaira felfűződve (5. kép). Már a Körös-völgy déli részén, majd különösen a két tájegység határán olyan településkoncentrációra utaló jelenségekkel találkozhatunk, amelyek aztán a Mezőség területén általánossá válnak. Jellemzőek ezekre a települési gócokra, hogy vízfolyások partjain fekszenek, valamint feltétlenül találunk egy centrumnak tekinthető, nagy méretű, a terepbejárások során leggyakrabban több lelőhelyként elkülönített, faluszerű települést. Ezek környékén gyakran kisebb, de szintén állandó megtelepedésre utaló - feltételezve az azonos tömbök egyes elemeinek egykorúságát -, vélhetően szintúgy az egykori faluhoz tartozó lelőhelyek, valamint közelebbi és tágabb környezetükben, elszórtan szállásjellegű telepnyomok vannak. Az egyes települési gócok némelyikének közelében azonos korú temetőket is ismerünk. Ugyanakkor a topográfiai terepbejárások során a Mezőség területén felderített, biztosan szkíta korinak tartható 104 lelőhelyből mindössze 24 kis méretű, átmeneti jellegű és 10, talán tartósabb megtelepedésre utaló telepnyomot sorolhatunk azon lelőhelyek közé, amelyek nem tartozhattak egyik települési góchoz sem. 124