Hatalmasok viadala. Az Alföld szkíta kora (Gyulai katalógusok 10. Gyula, 2001)

Gyucha Attila: A szkíta kor emlékei Békés megyében

hető kutatása kezdődött meg. Párducz Mihály a temetkezés előkerülésének közelében szkíta kori edénytöredékeket és gyöngyöt gyűjtött a felszínről. Mindezek alapján Banner úgy gondolta, hogy a területen nagyobb temető lehetett. 1943-ban folytatott, egyhónapos kutatása során terepbejárást végzett

? és szondázó ásatásokat folytatott a tó körül, illetve annak kiszáradt medrében. Összesen hat lelőhelyen bukkant szkíta korinak meghatározott telepnyomokra, közülük a legjelentősebb a Horváth János földjéhez tartozó partszakaszon, illetve annak közelében feltárt négy gödör, valamint egy valószínűleg házként értelmezhető omladékréteg. Az 1942-ben felfedezett sír temetőjének felkutatása azonban nem járt sikerrel.

14 Nem sokkal később publikált dolgozatában Párducz Mihály dolgozta fel Banner kutatásainak szkíta kori leletanyagát.

15 Az 1940-es évek végétől a 70-as évek elejéig ifj. Olasz Ernő nagy számban folytatott leletmentéseket szkíta korra keltezett lelőhelyeken a megye nyugati-délnyugati peremén. Az orosházi határhoz tartozó Sós-tó környékén több lelőhelyről is tudomásunk van; a keleti parton megmentett sírban magas fülű bögre és gyöngy volt.

16 Békéssámsontól északra, a Száraz-ér déli partján, az egykori Kossuth Tsz. téglaégetőjében és a közeli községi homokbánya területén 1957-1961 között végzett leletmentései során összesen hat szkíta kori hulladékgödröt bontott ki ifj. Olasz, míg néhány évvel korábban a belterületen talált hasonló korúnak meghatározott objektumokat. A téglaégető egyik gödrében egy csecsemő csontvázát is feltárta. A település déli részéről házalap ásása közben felszínre került, bizonyosan sírlelethez tartozó tárgyak - bögre, bronz karperec és gyöngyök - jutottak a Magyar Nemzeti Múzeumba, vélhetően az 1940-es évek végén, 50-es évek kezdetén. Tótkomlós-Viharsarok Tsz lelőhelyen, a középkori Komlós falu területén 1959-ben végzett leletmentéseket ifj. Olasz Ernő. Egy magas fülű bögrével mellékletezett zsugorított csontvázas síron kívül hét hulladékgödör tartható innen szkíta korinak. Ismerünk hasonló korú telepet a településtől északra, a Száraz-ér partján, a Gyulamezőnek nevezett határrészben is. Kardoskút bel- és külterületéről jelentős számban bírunk szkíta kori lelőhelyekre vonatkozó adatokkal. A Sós-tótól délkeletre, az Orosháza-békéssámsoni út mellett egy, a Fehér-tótól délre, a Fejestanyánál három zsugorított csontvázas sír került felszínre. Utóbbi temetkezések érdekessége, hogy orsógomb, korongon készült, behúzott peremű tál és magas fülű bögre mellett két sírba lapos kőlapokat helyeztek a halottak fejéhez.

17 Hasonlóra a fényesi temetőben három sírból is akad példa. A mai Kardoskúttól nyugatra folyó Aranyod-ér keleti partját kísérő széles háton a szkíta korban jelentős falu állhatott, legalábbis erről tanúskodnak a belterületen és a község szomszédságában folytatott feltárások. A Rostástanyánál, a településtől nyugatra négy, a közeli sportpálya építésekor három középső vaskori gödröt tárt fel 1952 és 1953 folyamán ifj. Olasz Ernő. Egyik, a község területén 1952-ben végzett csatornaépítési munkálatokhoz kapcsolódó beszámolójában ugyanő több szkíta kori gödör, valamint egy urnás sír feltárásáról számol be, sajnos minden alkalommal a pontos helyszínek megjelölése nélkül. A feltehetően az Aranyod-ér nyugati partján állt Gombkötőtanyánál kibontott két sír alapján ifj. Olasz szerint azon a területen lehetett a település temetője. Békés megyében a korszak mind ez ideig legjelentősebb településkutatására 1967-ben és 68-ban került sor. Párducz Mihály Kardoskúttól északnyugatra, az 119