Napfényben gyantacsöpp. Szűcs Árpád festészete (Gyulai katalógusok 9. Gyula, 2000)

K

önnyedsége mögött a szigorú képszerkesztő fegyelmezettsége pillantható meg, tapintható ki. A kék és olykor a barna színek egymásra utaltsága kontrasztos megoldásokhoz vezet, drámai föl .oldásnak pedig ott van a semmibe elúszó rózsaszín, mint sejtelmes jelzés a palettáról... Ismét egy gondolatgazdag kollekció, amelynek egyik meghatározója a modernség, a tisztaság, és az európaiság, amely a genius loci körülményei között is érvényesíteni tudja az alkotás fenségességét, nagyvonalúságát... (Polner Zoltán, Csongrád megyei Hírlap, 1988. december 16.) A

felfelé vezető lépcsőket, a mindenséget tartó oszlopokat, az árnyékokat halálra ítélő szórt fényeket, a sejtelmességükben is biztos hegyvonulatokat, az örökmozgó-illékony tengerhullámokat, a „mindent magába olvasztó és mindennek nevet adó napot úgy tudta személyiségén átszűrni, újrafogalmazni, hogy egy magasrendű szintézist teremtett. (Tandi Lajos, Délmagyarország, 1989. január 12.) S

zűcs Árpád tornyokat, oszlopokat és kapukat lát, azok tövében pedig várakozókat. Szűcs pontokba szedi a látottakat, és kész, kész a kép, máris fényárban úszik a szem.. (Szabó С Szilárd, Délmagyarország, 1997. február 13.) A

z építészt vonzza a feszes szerkesztés, a látvány szubjektív átköltése, irigyé teszi a szabad térformálás képessége és lehetősége - hiszen ő mindig csak „programzenét" írhat.lakás, iskola vagy éppen uszoda címűt- és elbűvöli a feszes, rituális struktúrákat meglágyító, vonzóan emberivé tevő belső fény, amelynek forrása egyetlen képen sem található meg. Ez a fény mégis létezik, világít, sugárzása szikrákká bontja a színeket és valami megfoghatatlan, megnevezhetetlen, mégis bensőségesen vonzó célt, bíztatást kínál, a képek néhol mindenség méretűvé tágított tereinek, törékeny, esendő embere számára. Pascal tapasztalása tolul föl: „... a világ dolgai nem beszélnek arról, hogy van Isten, de arról sem, hogy nincs. A világ dolgai rejtőzködő Istent mutatnak." Persze aránytévesztésről szó sincs, Nála különösen nem. Hogy a gyakorta orrabukó, hús-vér lényünk hitelessége megmaradjon, Szűcs Árpád szelíd humorral cirógatja meg profán világunkat is, mert mi másról szólhatna a LÁBÁZTATÓ, az ESTPÍR, vagy a vágyaink földjét, féltett emlékeinket idéző HALMOK, vagy a RINGATÓ című képek. ...Igen Árpád szobája falán a már keresztfa nélküli, széttárt karú korpusz és alatta a polcon - talán nem véletlenül! - a huncutul csörgődoboló, patáslábú PÁN figurája együtt látható. A szellemi kör bezárul. A technika virtuóz. Nem tudni, a restaurátor tévesztette-e el a festőállványt, vagy a festő hívta segítségül a restaurátor végtelenül lelkiismeretes, megfellebbezhetetlen szakmai tudását. A művek visszaigazolják az elkötelezett életpályát. Tapintható az emlegetett viszonyítási alap. Képviselt szellemisége örökérvényű, mert köze van az ember megfoghatatlan, a transzcendenshez kötődő legbelső lényegéhez, ami mindannyiunkban létezik. Létezik akkor is, ha saját antennáink tompák a jelek vételére, mert körülöttünk túl hangos a világ és túl harsány mindaz, ami a szemet igénybeveszi. Aki ezt, a csak belülről látható teret annyira ismeri és annyira jártas benne, hogy képes letapogatni és láttatni velünk, az többet és mást tud az úgynevezett virtuális valóságról, az igazságról, mint legtöbbünk. Ez az érték. (Koczor György kiállítás megnyitó, 1999.) 17