A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Cseh János: Régészeti adalékok egy zagyva-parti gepida településről. (Falusi parasztgazdaságok a Tisza mentén az V–VI. század fordulóján)

NEUMANN-TÓTH-NAGY 1998. 121., Abb. 6. (elterjedési térképen 3.) és 122. (csak a temetőről). A mostani dolgozat illusztrációs anyagát a szerző maga készítette, a 14. kép tárgyfotói kivételével, amelyek Kozma Károly munkái. 2. Az idézetben VII-VIII. századi britanniai angolszász településekről esik szó - messzi tájakra visz bennünket, mindazonáltal frappáns irodalmi vetülete az alföldi gepida települési struktúrának is (farmok-tanyák és kis falvak), szem előtt tartván a Meroving-kori germán Európa bizonyosfajta egységességét. Bede/Beda Venerabilis levele Egbert püspökhöz 7. Ld. SHERLEY-PRICE 1990. 341. 3. A szóban forgó, kiszögellő domborzati formációkon, „platókon" lévő településnyomokhoz ld. CSEH 1991 A. 6., 5. kép és 1-2. (Laszlovszky József bevezető írása a természetföldrajzi szituációról); CSEH 1997A. 1. kép 3.; CSEH 1993B. 9-10., 2. kép; CSEH 1997D. 1. kép. 4. A szöveghely Tacitus gyakran citált megjegyzése a kora római kori germánság településeinek földbe mélyített létesítményeiről/építményeiről, vermeiről és házairól (TACITUS 54.). 5. A hivatkozott példák publikációja sorrendben: SZABÓ-VÖRÖS 1979.220., 3. kép; CSEH 1991 A. 4. kép, 195-196.; CSEH 1998A. 27. kép, 9. Kis-Gepidiából, azaz a Szamos-Maros-Küküllők vidékéről efféle telepjelenség csoportosulásokról, legalábbis nagyon idevágókról nem tudok. 6. Gepida településünk koránál évszázadokkal későbbi, északi germán környezetbe, miliőbe ragadnak minket a Verses Edda Rig énekének (Righsthula 2.) ezen sorai, a kisméretű, részben fából rótt, szabadtűzhelyes házikó képe (SZÁSZ 1938.107.). 7. A sajátos, kis túlzással talán még „etnikumjelzőnek" is tekinthető három-három cölöpös gödörházak, ebben a tiszta formában, valójában nem olyan gyakoriak a gepida telepeken, így a közép-tiszai régió falvainak, tanyáinak világában sem. Nincsen adatunk rá Tiszafüreden, és Tiszaszőlősön is csak föltételesen, hogy a nagyobb emlékanyagok közül e kettőt említsük. Itt, a Zagyva-parton viszont ilyen szerkezetű volt a XI. felület 47. objektuma, a XIII. felületen pedig a 84. és a 88. objektum. Kitűnő analógiákat citálhatunk Malomfalváról (HOREDT 1979. 55., Abb. 23. G6, 91., Abb. 40. 15,18). Vö. még CSEH 1996A. 85.12. ábra, 92. (elterjedési térkép és lelőhelyjegyzék). A szövőszéksúlyokhoz többek között ld.: CSEH 1986. 5-7., 14. 3. kép 1-6.; CSEH 1994A. 45. 9. kép 1-8 (melyek valószínűleg épp egykorúak a Zagyva-partiakkal); CSEH 1998A. 39-40.; BÂRZU 1994-1995. 293. Fig. 19. 7-8,10-11. 8. A szelevényi házra ld. CSEH 1996D. 7-9., 8-9. kép, valamint 74-75. 3. jegyzetpont. A kengyelire CSEH 1993B. 26-28., 28. 17. kép. A tiszaszőlősiekről (Alsórétipart és Aszópart) ugyancsak CSEH 1998A. 24., 41. kép. Az Alföld más vidékein nemigen tudok idetartozó egycölöpös gödörházról, az erdélyi térséget, helyzetet pedig jelen esetben nem járjuk körül. Egy megjegyzés: a korabeli nyelvből pl. az alábbi szavakat ismerjük a ház egyes részeire: atgagg-bejárat, daur/haurds-ajtó, gibla-orom, hrot-tető, waddjus-fal (s talán még egynéhányat). 9. Az egykori faoszlopok diszkolorációiról: CSEH 1997B. 178., 9. kép, 177-178. (Rákóczifalva); CSEH 1997D. 21., 6. kép, 9. (Kengyel); Csalog Zsolt tiszaszőlősi ásatási naplójában: CSEH 1998A. 143. 10. A kétszintű, „lépcsős" gödrökről: CSEH 1991 A. 181., 12. ábra, 178.; CSEH 1993D. 22., 5. kép.; CSEH 1993B. 13-15., 6. kép. A Zagyva-partinak természetesen ez az első közlése. 11. Az V-VI. századi fazekasműhelyekre ld.: CSEH 1996D. 48-52., bőséges/részletes illusztrációs anyaggal, valamint 84-87., 12. jegyzetpont, további szakirodalmi utalásokkal. Ezekből itt is hozunk néhányat: CSEH 1993A. 66-69., 3-6. és 9-12. kép.; CSEH 1993C. 12., 4. kép. A Dipsén és a Baráthelyen (Erdély) föltárt gepida fazekaskemencék közül az utóbbi közlése BÂRZU 1994-1995. 278., Fig. 4-5. 56