A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Cseh János: Régészeti adalékok egy zagyva-parti gepida településről. (Falusi parasztgazdaságok a Tisza mentén az V–VI. század fordulóján)

/ / / \ NW<b. 80-ЮОст Az imént leírt és publikált hombártöredék (mely edénytípust a latin dólium mellett a görög pitosz szóval is jellemezhetjük, ha már valamelyes antik hangulatot kívánunk ébreszteni az olvasóban - germán megnevezését, sajnálatos módon, alig-alig ismeri a kutatás) valójában a legmarkánsabb ilyesféle régiségleletünk a Zagyva-parton. Ugyan több telepjelenségből napvilágra került (mindenféle típusú létesítményből, házból, gödörből, fazekasműhelyből: XIII. felület 84. objektum, XVI. felület 13.Д5. objektum, XXIV. felület 1. objektum), ám ezek döntő többségükben csupán egyszerű, főként szürke színű oldalrészek, összesen alig egy tucatnyi. Kizárólag a vastagabb fal és a kevéssé ívelődő profilvonal az a kritérium, ami alapján nagyméretű tárolóedényre gondolhatunk a szóban forgó esetekben. Van egy tetszetős, a hombárokra igazán jellemző díszítésű, befésült hullám- és horizontális vonalköteges fragmentumunk, bár nem túlságosan vastag falú. Anyagukra többé-kevésbé ugyanaz a karakterisztika érvényes, mely a XIII. felület 84. objektuma leletének a sajátja.

15 KÉTSOROS, DÍSZÍTETT CSONTFÉSŰ ÉS BRONZ TARSOLYVERET? (XIII. FELÜLET 84. OBJEKTUM) 13. kép. Szolnok-Zagy va-part. XIII. felület 84. objektum és Szelevény-Sweiger-tanya „Egy leány az Úr napján fésűt fogott, hogy haját rendbe hozza, ámde az odaragadt a kezéhez, hitem szerint a szent nap megsértése miatt."

,6 A Zagyva-parti keleti germán telepanyag egyetlen, csontból, közelebbről agancsból készült régisége a kétoldalas, ún. sűrűfésű (14. kép 1). Mindenben, tudniillik méretben (10-10,5x4,5-5 cm nagyjából), díszítésben stb. megfelel az elég gyakran előforduló ilyenfajta V-VI. századi pipereeszközöknek és viseleti tárgyaknak. Kiemelhetjük vésett vonalakból és vonalcsoportokból összeállított, kivitelezett mintázatát, valamint bronz szögecseit, melyek az elemeket tartják egyben. Wulfila (Ulfila) gót püspök IV századi Bibliafordításában sajnálatos módon nem hagyta ránk a fésű keleti germán megnevezését. Az ún. ősgermán és közgermán korra, a vaskori nyelvi egység időszakára a kutatás egy kamba/kemba alakot rekonstruált (vö. mai német Kamm és angol comb). Ez a gyökere az óészaki kambr, az ószász kamb, az angolszász camb és az ófelnémet kamb/

champ szónak. Sőt mi több, a szótár megad egy gót kambes formát is. Mindezek az adatok, adalékok azt kell mutassák, hogy a gepida-gót rokonság révén ilyenforma hangzású főnévben gondolkodhatunk a Tisza menti germánoknál is. Másik leletünk, az ívelődő bronz lemez/szalag a három-három cölöpös gödörház padlójához közel, azaz szinte azon fekve került elő. Egy határozottan U-alakú tárgyhoz/tárgyra volt applikálva a lemez szélénél átütött szögecsek/nitek segítségével. A 53