A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Gallina Zsolt: A gepidák hitvilága

töredékről és más germán népekről írta massiliai Salvianus 439-440 körül, hogy pogányok voltak: „...Nam cum omnes...barbari aut pagani sint aut haeretici, ut de paganis, quia prior illorum error est, prius dicam, gens saxorum fera est, Francorum infidelis, Gipidrum inhumana, Chunorum impudica, omnium denique gentium barbarorum vita vitiositas....Numquid Scytharum aut Gipidarum inhumanissimi ritus in maledictum atque blasphemiam nomen domini salvatoris inducunt...'

n5 A IV-VII. századi germánok egyes pogány szertartásairól több írott forrást ismerünk. A szertartások fő mozzanatai, IV-V. századi vizigót adatok szerint, a szent fák és ligetek tisztelete, véres áldozatok és a szertartásos lakomák lehettek.

16 Az itáliai langobard írásos emlékek pogány szentélyekről, gyógyító erővel rendelkező papokról (mágusokról), jövendőmondókról (haruspexek), szent forrásokról, városon kívüli szent fákról, azok körül rendezett lovas játékokról, aranykígyóról, „szentségtörő" evésről tudósítottak. Az Odin (langobardoknál Godin) kultuszra utalt a kecskefejű istennek hozott hűsáldozat. Létezett Donar-kultusz is, hiszen megemlékeztek, az ősi germán szokás szerint felakasztott emberáldozatokkal teleaggatott, szent fájáról.

17 Mivel a gepida pogány vallásról nincs írott forrás, a fentiek alapján képzelhetjük el pogány szertartásaikat. A környező germán népek analógiája alapján feltehetően lehettek pogány papjaik vagy mágusaik. Talán egy ilyen pogány papot temethettek el Szolnok-Szandaszőlősön (191. sír), ahol a halott feje köré koszomban nyílhegyeket helyeztek.

18 A gepidák ősi vallására leginkább a temetőfeltárások adataiból következtethetünk. A nagy számű túlvilági útravaló a földihez hasonló túlvilághitet jelzett. Az étel-italáldozatra az edénymellékletek utaltak. A gepidák általában több edényt helyeztek a sírokba, de egyes helyeken (pl. Kiszombor, Kormandin) ez nem volt jellemző.

19 Más helyen azonban az étel-italt tartalmazó edények nagy száma volt általános (pl. Mezőbánd).

20 A férfiak mellé húst, italt, fegyvereket, kést, toaletteszközöket, személyes holmikat helyeztek. Ritkábban szerszámokat, szerszámkészleteket is kaptak. Ezek feltehetően egykori mesterek lehettek. A férfiak egy részét különböző számú és fajtájú fegyverrel temették el. Ezek az elhunyt társadalmi helyzetét is jelezték. A teljes jogú harcosokat, a rangos szabadokat, akik a fenti nemes katonai kíséretét alkották, teljes fegyverzetben (pajzs-lándzsa-kard) hantolták el. A közharcosokat karddalpajzzsal, karddal-lándzsával vagy pajzzsal-lándzsával, az alacsonyabb rangúakat lándzsával, míg a népgyűlésen felszabadítottakat, félszabadokat, akiket íjászszolgálatra köteleztek, íjjal temették el. A férfivé váló szabad státusú ifjú pajzsot és lándzsát kapott.

21 A nők csak a közvetlen személyes holmijaikat, ruházatukat, ékszereiket, fésűjüket, késüket, orsógombjaikat, esetleg ollóikat, vonókéseiket kapták. Ezek alapján a túlvilágot is az evilág analógiája alapján képzelhették el, ahol a korábbi társadalmi rang és élet töretlenül folytatódott. Pogány rítusra utal a sírok esetenkénti kiégetése (Kiszombor, Szőreg), a lószerszámzat egy részének eltemetése (Hódmezővásárhely-Kishomok, Apahida) is.

22 Több temetőben (pl. Szentes-Kökényzugon) elkülönült a férfiak és a nők-gyermekek csoportja. Ez eleven túlvilághitre utal, hiszen csak a szabad férfiak juthattak el a Valhallába, a többieknek a Hel (alvilág) jutott. A Szentes-Kökényzugon feltárt temetőben a közösség vezetője (57. sír) a nagyobb csoport közepén helyezkedett el, rövid kardot, kopját, 11 nyílvesszőt és jelképesen közössége munkaeszközeit, kétágú szigonyt és birkanyíró ollót helyeztek mellé.

23 95