A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Mesterházy Károly: A gepidák kereskedelme és népi kapcsolatai

ható, akiktől a IV. század végén a limes közelében élő pannóniai lakosság is átveszi divatjukat (Kővágószőlős, Csákvár, Szabadbattyán, stb.). Főleg a provinciába betelepedő barbárok sírjaiban fordulnak elő.

16 Az V. század első felében aztán a gepida lakosságnál is egyre több helyen találkozunk velük (Biharkeresztes-Kisfarkasdomb, Barabás, Mád, Székely, Tiszalök, Hódmezővásárhely-Sóshalom, Nyíregyháza-Stadion, stb.).

17 A gepida „külkapcsolatokról" a legtöbb információnk a hun kor utáni időszakból van. Az V. század közepétől-végétől új területeken jelenik meg a gepida kultúra, hiszen az Attila halála utáni időben a hun-ellenes liga vezető, majd győztes erejeként a Közép-Tisza vidékéről egész Erdélybe kiterjed hatalmuk. Ez főleg a Maros-völgyet jelenti, de ellenőrzésük alá kerül a Kárpátokon kívüli területek egy része is. Az elmozdulás másik iránya délnyugat, a germán népeket mindig is vonzó nagy város, Sirmium (Mitrovica), melynek megszerzéséért még nemzeti létüket is kockáztatták. Valószínűleg mindjárt 455 után kerültek újra szorosabb kapcsolatba a Keletrómai Birodalommal, melynek révén valamennyi segély, ún. évjáradék jutott rendszeresen a királyi kincstárba, s ebből vásárolhatott is az udvar fényűzési cikkeket, ajándékozhatott tovább pénzt vagy ékszert, drága textíliákat (lásd a nagyváradi aranybrokát ruhamaradványokat).

18 Amint azonban túl közel kerültek egymáshoz a két nép határai, helyesebben a konstantinápolyi udvar rovására kezdtek terjeszkedni a gepidák, ez a baráti viszony ellenségeskedésre váltott, az évjáradék pedig megszűnt (így pl. 546-tól írott forrás szerint a segélyeket a langobardok kapták). A változó viszonyok ellenére a gepidák legjelentősebb kereskedelmi partnere Bizánc maradt. A késő antik birodalmi áru közé tartoznak az aranygyöngyök (Perjámos, Nagyvárad, Biharkeresztes-Kisfarkasdomb, Szentes-Nagyhegy 84. sír, Bereg megye ismeretlen lelőhely),

19 aláhajtott lábú fibulák egy változata (Hódmezővásárhely-Kishomok 23. sír),

20 ezüst nyaklánc megcsavart nyolcas alakú szemekből (Artánd-Nagyfarkasdomb 185. sír, fibula pár összekapcsolására 2. kép 6.), üvegedények (Kiszombor 88. sír, Jakovo-Kormadin 3. sír, mindkettő talpas üvegserleg),

21 poliéder gombos bronz vagy ezüst fülbevalók (Artánd-Nagyfarkasdomb 200. sír, Kiszombor 55. sír, Csongrád-Kettőshalom, Apahida, Segesvár, Szelindek, stb.).

22 Ezzel szemben zsákmánynak tekinthető a szőregi 39. sír hagymafejes fibulája.

23 A leggyakoribb bizánci áru az ariánus kereszténység elterjedésére utaló, kereszttel díszített tárgy, többnyire csatok. Ilyen a /. Werner által Sucidava típusnak nevezett változat, amelynek csatlemeze áttört kereszttel és félholddal díszített

24 (Szőreg-Téglagyár XI. és 103. sír,

25 Pécska,

26 Hódmezővásárhely-Kishomok 65. sír, Szentes-Nagyhegy 29. sír)

27 a szentes-berekháti 115. sír kereszttel díszített, egykor zománcdíszes csatja,

28 a kiszombori 350. sír hegyikristály berakásos keresztje,

29 a csongrád-kettőshalmi csat, melynek szíjszorító lemezén keresztet közrefogó galambok láthatók.

30 Egy magyarcsanád-bökényi oroszlán díszes csat eléggé egyszerű, mondhatnánk provinciális utánzatnak látszik.

31 Szentes-Nagyhegyen a 84. sírban négyszögletes ereklyetartó szelence volt, elő- és hátlapján is poncolt kereszt ábrázolással.

32 Ez is inkább helyi készítménynek látszik. A bizánci importáruk feltűnően nagy számban fordulnak elő a baráthelyi (Bratei) temetőben. Ennek oka az lehet, hogy az erdélyi gepidák eléggé függetlenedtek Tisza vidéki társaiktól, és földrajzi fekvésük, valamint keresztény kapcsolataik révén főleg Bizánc felé tájékozódtak. Ezen kívül pedig lehetett olyan árucikkük, amely Bizánc számára is fontos volt (talán a só ?).

33 83