A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

Mesterházy Károly: A gepidák kereskedelme és népi kapcsolatai

Erdélyből és az azzal szomszédos nyugatabbi területekről. Ha a Jordanesnél megőrzött hagyományt teljesen megbízhatónak tartva elfogadjuk, hogy a sötét hegyek közé bezárva éltek, akkor ez a betelepülés mellett szól. Viszont e korból, de még az utána következő fél évszázadból sincs biztos nyomunk az új lakosok megtelepülésére: hiányzanak temetőik, falvaik, majorjaik nyomai. Ebből következően semmit sem tudunk kereskedelmükről, közvetlen kapcsolataikról is keveset. Van azonban egy világhíres kincslelet, helyesebben kettő is Szilágysomlyóról, amely azt jelzi, hogy a Római Birodalommal kezdettől baráti kapcsolatokra törekedtek, s ezt a törekvésüket a birodalom honorálta is. A gepidáknak szükségük volt a nagy szomszéd támogatására a kisebb szomszéd, de nagy ellenféllel, a nyugati gótokkal szemben. A birodalomnak pedig jól jött, ha a ^ két testvérnép inkább egymást Gepida sírleletek Artánd-Nagyfarkasdombról tartja sakkban, mintsem egymással szövetségben ellene forduljanak. Ezt a baráti viszonyt jutalmazták a római császárok arany emlékérmeikkel és más ajándékokkal, melyek főleg az első kincsben találhatók. Az egyre nagyobb és súlyosabb aranyérmek sora 376-tal szakad meg, ami azt jelenti, hogy mintegy száz éven át zavartalan volt a két nép kapcsolata.

7 Hogy ebben a száz évben milyen kereskedelem zajlott le a birodalom és a gepidák között, sajnos, nem tudjuk. De az érintkezésnek bizonyosan megvoltak a maguk útvonalai és formái, és azokon az útvonalakon, amelyeken a gepidák királyaihoz eljutottak az ajándékok és a segélyek, azokon a római kereskedők is közlekedhettek. A forgalom azonban inkább az ajándékozás körében zajlott. Az ajándékok egy része pedig (Gepidiában is) a redisztribució során jutott el végállomásaihoz (esetünkben más gazdagok sírjaiba). E korai kapcsolatoknak még egy formája mutatható ki régészetileg. A római katonai szolgálatba álló barbárok hazatelepülésük után zsoldjukat magukkal vitték. A Barbaricum római és később bizánci pénzei ilyen kapcsolatból is származhatnak (pl. kincsleletek). 81