A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)
Nagy Margit: A gepida királyság (454–567)
készült, vaskapcsokkal összeerősített vagy fatörzsből kivájt koporsóba nyugodtak a nemzetség V. század végén, VI. század elején élt tagjai (2. kép). A keleti csoport szélén, egy ezüstveretes karddal és hosszú tőrrel eltemetett férfi mellé, aki akkoriban a nemzetség legrangosabb tagja lehetett, alacsonyabb rangú, csak tőrrel harcoló férfiakat temettek. A férfisírok az életben viselt rang szerint és a pogány germán túlvilághitnek megfelelően kisebb, elkülönülő csoportokat alkottak, melyeket az asszonyok és a gyermekek sírjai vettek körül. A nemzetség tagjai közül a VI. század első felében két férfi emelkedett a legmagasabb rangra: a teljes fegyverzettel harcoló nemesek közé. Őket a temető északnyugati részébe temették aranyozott gombokkal díszített pajzsukkal, lándzsájukkal, kardjukkal együtt. Valószínű, hogy egyikük lovát is a közelben földelték el, mert a lószerszámot a nemesúr sírjába, fegyverei mellé tették. A temető északnyugati, legelőkelőbb csoportjába még egy pajzsos-lándzsás harcost temettek el. A VI. századi kíséret többi tagjáról és az asszonynépről azonban nem sokat tudunk, mivel a temetőnek ez a része még a hiteles feltárás előtt elpusztult. A kishomoki lelőhely eddig területünk legnagyobb és leghosszabb ideig használt gepida települése. Egy másik hasonló nagyságú, faluszerű telephely található a Hódtó északkeleti oldalán, a Kis-tó-hajlás partjai mellett, ahonnan szintén nagy kiterjedésű temetőre utaló szórványos leletek kerültek elő. A Kishomokon élt nemzetség településének közelében, a solt-paléi és a gorzsai határrészben néhány kisebb, rövidebb ideig lakott tanya, udvarház létesült (Solt-Palé, T. Kiss Bálint- és Banga-tanya, Katona István halma: Párducz Mihály ásatásai, 1934; Gorzsa, Kiss P.-tanya: Banner János ásatása, 1930; Kovács-tanya: Gazdapusztai Gyula ásatása, 1955). A településekhez közel fekvő, 6-32 sírból álló temetők szerint a tanyákon élő családok vezetői a fegyvert viselő, szabad harcosok lehettek. A gorzsai határ telepéhez tartozó temetőből két fegyveres férfi sírja (karddal, illetve íjjal-nyíllal felfegyverzett harcosok) és két, ékszert viselő asszony sírja került elő: bizonyára a gorzsai nép vezetői és feleségeik. A tanya jellegű telepet I. Justinusnak (518-527) a 19. 2. kép. A hódmezővásárhely-kishomoki temető 64. sírjának leletei (NAGY 1984. 224.) 34