A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

B. Tóth Ágnes: „Gothiskandza”-tól a Tisza vidékig. A gepidák eredete, vándorlása, korai régészeti emlékanyaga

tikával küzdő ellenfelekről. 21. Lásd ISTVANOVITS 1998. 42-45.; JORDANES Get. 112-113. - Eutropius a 360-as években azonban felsorolt vandálokat a Daciát lakó népek között (híradása szerint a viktofalok a tervingekkel és taifalokkal birtokolták az egykori provincia területét), de gepidákat nem említ. Az adatokat értelmezi WOLFRAM 1979. 67. Anm. 4. 22. Az előbbi csoport fontosabb lelőhelyei: Tiszadob-Sziget, Tiszakarád-Inasa, Tiszavalk-Kenderföldek, Szihalom-Pamlényi tábla, Szihalom-Budaszög, Mezőszemere-Kismari fenék; az utóbbié pedig: Biharkeresztes-Artánd-Kisfarkasdomb és Nagyfarkasdomb, Kisvárda-Darusziget, Záhony. Lásd ISTVANOVITS 1998A. 309-310. 23. ISTVANOVITS 1998A. 315. 24. BÓNA1986A. 66-70.; BÓNA1991.198.; BONA 1993. 111. A nemzetközi kutatás nagy érdeklődésére tart számot az eddig még publikálatlan ártándi temető, illetve temetők, hiszen hoszszabb ideje elsősorban ebben sejtették a gepida kérdés megoldásának kulcsát. Mára bizonyossá vált, hogy a fentebb felsorakoztatott lelőhelyekből álló horizont semmiféle tekintetben sem kapcsolható ahhoz a „kiindulási területhez" (Ausgangsraum), amely a gepidák esetében a Wielbark-kultúrában keresendő. - Ha a IV sz. végén induló ártándi kör leleteiben a gepidák legkorábbi, Kárpát-medencei leletei sejthetők, még további magyarázatra szorul az a tény, hogy ez a nép hol, kiktől vehette át azt a szokást, hogy a sírokba a harcosok mellé eltemetik a fegyverzetét is (hosszú, kétélű kard, lándzsa, vasdudoros pajzs). A gót népekről ugyanis köztudomású, hogy soha sem gyakorolták a fegyvermelléklet adás szokását. Az ártándi körben feltételezett gepidák tehát már korábban más népek (talán szarmaták, vandálok) kultúrájához hasonulhattak, illetve keveredhettek velük. Minderre lásd GODLOWSKI 1993. 81.; BIERBRAUER 1998. 402.; a temetőről legutóbb: ISTVÁNOVITS-MESTERHÁZY-NEPPER 1996. 113-114. 25. Hieronymus Epist. 123,15,2; idézi és értékeli POHL é. n. 133. 26. JORDANES Get. 251. 27. BÓNA 1974.14.; BÓNA 1993.110. 28. POHL 1998.133. 29. JORDANES Get. 199-200. 30. POHL 1998.134. 31. BÓNA 1991. 64. 32. KISS 1999.164-167. 33. STARK 1999.174-175. 34. KISS 1999A. 31-33. 35. JORDANES Get. 259-264. 36. A gepidák hun kori településtömbjét Bóna István így határozta meg: délen a Sebes-Körös a határ, nyugaton a Hortobágy Tiszacsege környékéig, északon a Tisza és a Hernád-völgyéig, keleten uralmuk alatt a Szamos és a Lápos-völgy. BÓNA 1993. 111. 37. A gazdag női sírok összegyűjtését, majd a Tisza vidéken előkerültek gepidának való meghatározását Kovrig Ilona nyomán Bóna István végezte el. Összefoglalva lásd BÓNA 1986A. 71-73.; BÓNA. 1993. 112-114.; Nagy Margit felsorolta e kör lelőhelyeit: Balsa, Barabás, Erdengeleg, Nagyvárad, Perjámos, Tiszalök, Mád, Hódmezővásárhely-Sóshalom, Gyulavári, Makó stb. NAGY-B. TÓTH 1998.120-121. 38. B. TÓTH 1996.112. 27