A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

B. Tóth Ágnes: „Gothiskandza”-tól a Tisza vidékig. A gepidák eredete, vándorlása, korai régészeti emlékanyaga

azon, hogy annyi néppel a legsilányabb rabszolgák módjára bánnak el, elsőnek pártot ütött Attila fiai ellen és a szolgaságnak rája tapadt szégyenét a szerencse kedvezésével lerázta. Es elszakadásával nem csupán saját népét szabadította fel, hanem a többieket is, akik hasonló iga alatt nyögtek...". A csata Pannóniában, a ma már azonosíthatatlan Nedao folyó mellett zajlott le, 455-ben. „...úgy vélem, bámulatos látvány volt, ahol látni lehetett a lándzsával harcoló gótot, a karddal dühöngő gepidát, a nyilat sebében ketté törő rugót, a suavot, aki a lábában, a hunt, aki a nyilában bízott, az alánt, aki nehéz, a herult, aki könnyű fegyverzettel állt csatasorba. Számos és súlyos összecsapások után a gepidáknak kedvezett a nem remélt győzelem. Ugyanis Ardarik kardja és a pártütés majdnem 30 ezer hunt és más nemzetbelit ölt meg, akik a hunoknak segítséget hoztak. Ebben a harcban megöletik Attila legidősebb fia, név szerint Ellák, akit, mint állítják, atyja a többiek fölött annyira szeretett, hogy összes fiaival szemben előnyt adott neki a királyságban. Azonban a szerencse nem kedvezett az atya óhajának. Bizonyos ugyanis, hogy számos ellenség megölése után így veszett el férfiasan, hogy még atyja is, ha életben van, ily dicsőséges véget kívánt volna neki. Miután ő megöletett, a többi testvérei a Pontuszi-tenger mellé űzetnek, ahol, mint leírtuk, régebben a gótok laktak." A gepidák tehát a legerősebbként kerültek ki az összecsapásból. Területi igényeiket is érvényesíthették: „A gepidák ugyanis a hunok telepeit erővel maguknak foglalták le, s az egész Dacia területét mint győzők birtokolták. A Római Birodalomtól pedig mint serény férfiak barátságos megegyezéssel nem kértek mást, mint békét és évjáradékot."*

5 Bár a hunkor vége felé jól értesültek vagyunk a gepidák tetteiről, mégis ismét nehéz feladat a régész számára a hozzájuk köthető emlékanyag kiválasztása; ez pusztán a tárgytípusok alapján nem is teljesíthető, mivel a korszak leletanyagának etnikumok szerinti felosztása meghaladja jelenlegi ismereteinket. A kiválasztás ma jobbára településtörténeti megfontolásokon alapul; azon a feltevésen, hogy Ardarik és népe a hun hatalmi központ viszonylagos közelében, tehát a Kárpát-medence keleti felében élhetett.

36 A régészeti leletanyag etnikumok szerinti meghatározását szinte lehetetlenné teszi, hogy a hunok uralma alatt és az ezt követő évtizedekben egymáshoz hasonló, a hunoktól kapott nemesfémből készült ékszereket használtak a különböző keleti germán népek, köztük tehát a gepidák is. így pl. az egész Kárpát-medencére kiterjedt a kor legdivatosabb ékszerének, a főleg a nemesi réteg asszonyai által hordott 9. kép. Tiszalöki (1-2) és mezőkászonyi (3-4) leletek (BIERBRAUER 1991. 558.) 24