A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

B. Tóth Ágnes: „Gothiskandza”-tól a Tisza vidékig. A gepidák eredete, vándorlása, korai régészeti emlékanyaga

Philippus Arabs császár (244-249) uralkodásának idején, tehát a 240-es évek végén történhetett. Ha Jordanes adatainak hitelt adunk, akkor azt ezt követő gepida-gót háborúnak egy emberöltőn belül kellett megtörténnie, tehát még Fastida és Ostrogotha uralkodása alatt - a 29l-es dátum pedig ettől időben túl távolinak túnik. így K. Horedt, aki Jordanes adatait veszi alapul, a Galtis menti csatát 249-re teszi, s helyszínét a Kárpát-medencén kívül, a Prut és Szeret folyók vidékére lokalizálja." Az események Jordanes által leírt „háttere" alátámasztani látszik ezt a vélekedést. Leírása szerint ugyanis abban az időben a gótok közös királyuk, Ostrogotha uralkodása alatt Szkítia földjén, a Pontusz partján tartózkodtak, a rómaiakkal szövetséges viszonyban élve, azoktól évi járandóságot élveztek. Ebben a leírásban nincsen szó Dacia feletti uralomról; a III. század közepén még nem is lehetett. A csata helynevei gótok: „auha" vizet, „galt" pedig terméketlen pusztaságot jelent; ez azonban arra utal, hogy Jordanes idején a konkrét események, helyszínek már az emlékezet ködébe vesztek. Éppen a Jordanes-féle leírás monda-jellege miatt a kutatók többsége ezt a forrást nem elvetve, hanem a 291-es adattal egyeztetve alakította ki véleményét. 291-ben Dacia már valóban a tervingek kezében lehetett; bár kérdéses, hogy két évtized alatt mennyire sikerült azt valóban benépesíteniük. A vandálok töredékei különböző nevek alatt (viktofalok, asdingok) pedig már a II. sz. utolsó harmada óta játszottak szerepet a Kárpát-medence északkeleti részében. Történeti forrásból azonban ebből az időből nem ismerjük a gepidák hazáját; egyedül csak feltételezésekre alapozhatunk. Jordanes könyvében a gót-gepida csata leírását közvetlenül megelőzi az utóbbiak burgund háborújának leírása. Az addig békés gepidák ugyanis Fastida vezérletével csaknem teljesen megsemmisítették a burgundokat, majd ezután a gepida király, a győzelemtől megnövekedett öntudattal („dölyfös kevélységtől hajtva") követelt területet a gót királytól. A burgundok III. századi szállásterülete az Odera vidéktől a Visztula vidékig terjedt, de a keleti burgundok egy része a gót vándorláshoz csatlakozott - tehát a burgund háború a mai Közép-Lengyelországban vagy ettől délkeletre is történhetett, de Fastida gepidái ekkor még biztosan kívül élhettek a Kárpát-medencén.

14 A Jordanes által rögzített gót népi emlékezet az események lényegét sűrítve őrizhette meg; ha adatai alapján nem is lehetünk abban biztosak, hogy mennyi idő telt el a gepidák burgund és gót háborúja között, de a gepidák célját világosan megjelöli: az addigi kedvezőtlen lakhelyüket akarták jobbra cserélni. Hol lehetett hát Fastida szűk és kedvezőtlen adottságú szállásterülete? Bóna István szerint a meghódítani vágyott Dacia szomszédságában, a Szamos, Kraszna folyók alsó és a Tisza felső folyásának vidékén. Kérdés azonban, hogy Erdélyben kevesebb-e a „sűrű erdő" és a „zord hegy", mint a fenti, széles rónaságra nyüó tájon? A poétikus megfogalmazás hátterében feltehetőleg az a panasz állhatott, hogy a gepidák a zsákmányszerzés lehetséges helyszínétől, magától a Római Birodalomtól érezték magukat túl messze, éppen a gótok által elzárva és ezen a kedvezőtlen helyzeten kívántak változtatni.

15 291-ben a gepidákat tehát a vandálok szövetségeseiként emlegetik, ezért feltehető, hogy a két nép egymás közelében élhetett; Bóna István a szállásterületüket a Kárpát-medence északkeleti vidékére helyezi.

16 Elméletben felvethető az a lehetőség is, hogy mivel a vandál törzsek többsége (lásd Przeworsk-kultúra) a Kárpátoktól északra élt, a szövetségesek Daciát (illetve a tervingeket és taifalokat) a Kárpátoktól északkeletre eső területről is megtámadhatták, ebben az esetben azonban a gepidák szállásterületét is arrafelé kellene keresni. С 17 ÍJ < ( s с ; * * *• ,.-