A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön (Gyulai katalógusok 7. Gyula, 1999)

lyet képviselői szinte vallásos hittel hirdettek, hogy szép és gazdag népvándorlás kori aranylelet csak a gótoktól, úgy is mondhatnók: „az ő gótjaiktól" származhat. Az Alföldön a nagy gepida temetők fel tárói ennek nyomán legfeljebb a „keleti" vagy „nyugati" gót meghatározások között ingadoztak, osztrogót lesz a Felső-Tisza vidék valamennyi nagy díszfibulás női temetkezése vagy a Partiumban a pompás érmihályfalvi sír. A német iskolázottságú szász kutatók Erdélyben is „háttérbe szorítják" a szegény gepidákat, osztrogót királynak hirdetik az 1968. és 1978. évi 2. és 3. apahidai királysír tulajdonosát, osztrogót kincsnek elrejtett szamosfalvi ékszereiket. Az Alföldön az 1930-as években kezdett a gepidák javára eldőlni a nemtelen és ostoba gót-gepida mérkőzés. Nem dőlhetett el másként, mert a temetőkből-sírokból V-VI. századi keletrómai-bizánci császárok aranypénzei kerültek elő, a halottak másvilági kapupénzei. Elsőnek Hódmezővásárhely-Gorzsa 19. sírjának I. Justinus érméje kényszeríti Banner Jánost, hogy újból felfedezze az alföldi gepidákat, röviddel utána a Móra Ferenctől Kiszombor 40. sírjában talált Anastasius arany ad lehetőséget Török Gyulának arra, hogy a kiszombori temető kapcsán először összefoglalja a gepida emlékeket, végül a szőregi XII. sír Anastasius ezüstpénze hatására Csallány Dezső is beáll a sorba. Csakhogy miközben 1943-ban Csallány Dezső összeállítja a gepida leletek addigi legkitűnőbb Tisza vidéki jegyzékét, aközben Fettich Nándor hatására kizárja a gepida régészetből és a gepida korszakból Erdély valamennyi jelentősebb gepida temetőjét. Erdélyben a népvándorlás kori gepida korszakot majd csak Dórin Popescu malomfalvi ásatása és temetőközlése fogja „rehabilitálni" (1974), az apahidai királysírok és a szilágysomlyói kincs gepida eredetének elismerésére azonban csak a jelen évtizedben került sor. A gepida régészeti emlékek kutatása örök mementó: sohasem szabad előre kiagyalt elméletekhez igazodva ásni, kutatni, leleteket feldolgozni. Az immáron helyes mederbe terelt gepida kutatás, gepida telepek és temetők szakszerű feltárása Erdélyben is, az Alföldön is az 1950-es évektől vett új lendületet. Az erdélyiek, elsősorban Kurt Horedt malomfalvi telepásatása és publikációja révén már eljutottak a tudományos közzétételig, az alföldiek eredményeinek feldolgozása is folyamatban van. E modern munkák segítségével az évezred-fordulón nagyon másként lehet majd látni a gepidák országát és emlékeit. Ez a kiállítás és ez a katalógus csak ízelítőt adhat belőle... 9