Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Cseh János: Római kori településtörténeti kutatások Kengyel határában

CSORCSÁNY-ER E Л 2. kép. Kengyel-Csorcsány-ér. A szárazmeder a falutól délkeletre; vastag vonallal a régészeti terepbejárások útvonala, körrel a föltárt szarmata ház 3. kép. Kengyel-Csorcsány-ér. A római kori mikrorégió, települési körzet a „magaspartok"-on elhelyezkedő régészeti jelenségekkel (1-6. lelőhely) jelentéssel) talán azonosítható azokkal a építményekkel, amelyek ma már eléggé jól ismertek abban a térségben a római korból. Ezek olyan falusi épületek, lakóházak voltak, melyekből, amennyiben tűz pusztította el őket (akár ellenséges akár nem), csupán egy nem is mindig pregnáns omladék maradt meg - esetleg oszlophelyekkel, tűzhellyel/kemencével. Tehát könnyűszerkezetű favázas, tapasztott vessző-/nádfonatos épületek 3-5 méteres hosszúsággal. Végül ezekkel a munténiai-moldvai, természetesen más vidékeken, népeknél ugyanúgy föllelhető paticsfalú házakkal, azokra szót kerítvén, érkezünk vissza a kengyeli Csorcsány-érhez, a II—IV századi szarmatákhoz, a mi házmaradványunkhoz. A szóban forgó kengyeli császárkori mikrorégió bemutatását a következőképpen gondoltuk. Először, a sorrendben, (át)számozásban is élen álló 1. lelőhely leírását adjuk, a régészeti ásatás eredményeivel együtt. Csak azután folytatjuk a többi öt topográfiai pont jellemzőivel. 1. lelőhely A települési hely a mikrorégió legészakibb láncszemeként a Csorcsány-ér egyik kanyarulatának zugában, a keleti oldalon fekszik. A felszíni települési jelenségek kb. 100-150 méter szélességben és legalább 600-700 (-800) méter hosszúságban voltak megfigyelhetők. A különböző leletek intenzitása, mutatkozása szórványosnak-átlagosnak mondható, egy-két helyen nem igazán markáns sűrűsödéssel, tömörüléssel. 1996 augusztusában, a harmadik terepbejárás során a lelőhely északi vége tájékán, a laposan szétterülő parton, a lejtő kezdeténél, egy alig észrevehetően, úgy 50 cm-re kiemelkedő 87