Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez

93. KULAKOVSZKIJ 1899. 16. 94. SHA. v. Aurel. 33. 4. 95. Az alán ló egyébként - úgy tűnik - fogalom lehetett, hisz Hadrianus kedvenc alán lova számára állíttatott sírfeliratot - MÓCSY 1974. 135. 96. SHA. v. Probi 8. 3. 97. Korábban sipovói, illetve alán időszakként is emlegették a szakirodalomban ezt a korszakot. 98. SZKRIPKIN 1984. 80-116. 99. MOSKOVA 1994. 22. 100. SZKRIPKIN 1984. 94-96. 101. Erről részletesebben, további irodalommal ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1997. 156., 161-162. 102. Itt meg kell jegyeznünk, hogy náluk is széles körben elterjedt a koponyatorzítás szokása. Talán az uralomra jutó „nagyok" divatjának utánozása is szerepet játszott a szokás széles körű elterjedésében. 103. SZKRIPKIN 1984. 97. 104. SELOV 1972. 238-239., 249. 105. SELOV 1972. 301. 106. pl. SZKRIPKIN 1984. 104-105. 107. ALFÖLDI 1940. 167. 108. ABAJEV 1965. 33-34. 109. MOSKOVA 1994. 18. 110. ABRAMOVA 1997. 137-138. 111. ABAJEV 1967. 10-11. Az oszétekre igen erős hatást gyakorolt a helyi - kaukázusi - szubsztrátum. Az ironokra elsősorban a tualok vagy dvalok. 112. A Birodalom határain élő barbárok történetében játszott komoly szerepét jelzik az elogiumában felsorolt tettei. A dicsőítő feliratból egyebek mellett kiderül, hogy a moesiai helytartó letörte a szarmaták kezdődő mozgolódását, a folyón túlról áthozta a hazai partra a Róma számára előzőleg ismeretlen és ellenséges királyokat, hogy megadják a tiszteletet a római harci jeleknek, visszaadta a basztarna és roxolán király fiait, a dák királynak pedig a fivéreit (akik előzőleg fogságban voltak), s egyes királyoktól túszokat kapott, amivel megerősítette a tartomány békéjét. A szkíták királyától megmenekítette Chersonésost stb. (SCSUKIN 1994. 215. alapján). 113. SZKRIZSINSZKAJA 1977. 10-11. 114. ROSTOFTZEFF 1922. 117.; CZEGLÉDY 1955. 128. - Czeglédy az alánok médiai és arméniai hadjáratát összefüggésbe hozta Nero kaukázusi hadjárati előkészületeivel, ami szerinte nem az albánok, hanem az alánok ellen irányult. (TACITUS Hist. 1. 6.: amikor bevezényelték a hispániai legiot és otthagyták azt, melyet Nero a tengerészekből szervezett, a város megtelt szokatlan csapatokkal; ehhez járult még sok egység Germaniából, Britanniából és lllyricumból, amelyeket ugyancsak Nero válogatott ki s irányított a Kaukázus átjáróihoz és az Albania ellen tervezett háború céljaira, majd Vindex zendülésének elfojtására visszarendelte őket." Lásd még SUETONIUS Nero 19. 2.; DIO 63. 8. 1; PLINIUS NH. VI. XV 40.). Itt kell megjegyeznünk, hogy az alán kutatás visszavisszatérő problémája, hogy mikor van szó egy-egy forrásban alánokról, és mikor albánokról. 115. DIOLV. 30. 3. 116. FLORUSIV. 12. 117. DIO LIV 20. 3. 118. OVIDIUS Trist. V 7. 55. - Tomi a miletosiak által a VII. század második felében alapított görög gyarmatváros, mely i. e. 72-ben - Lucullus révén - került a rómaiak kezébe. Közigazgatásilag valószínűleg Moesia provinciához tartozott. 31