Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez

megrohanásától tartottak, Aquila és Cotys, akik nem bíztak a maguk erejében, mivel Zorsines, a siracusok királya, újból az ellenséghez csatlakozott, ugyancsak külső támogatást kerestek, és követeket küldtek az aorsusok népének élén álló Eunoneshoz. Nem volt nehéz a szövetséget létrehozni, mivel Róma hatalmát csillogtatták meg a lázadó Mithridatesszel szemben. Megállapodtak tehát, hogy lovas ütközetekben Eunones harcoljon, a városok ostromlását a rómaiak végezzék. Ekkor egyesített csapataik élén bevonulnak; a menet elejét és a hátát az aorsusok, a közepet a cohorsok és a mi fegyvereinkbe öltözött bosporusiak fedezték. így megszalasztották az ellenséget ... rettegéssel töltötte el a többit, hiszen semmi sem biztonságos, ha a rómaiak fegyvereket, erősségeket, járhatatlan vagy magas helyeket, folyókat és városokat egyformán áttörnek. Ezért Zorsines sokáig latolgatta, hogy Mithridates végveszedelmével vagy atyai királyságával törődjék-e, és miután fontosabbnak bizonyult népének haszna, túszok adása után leborult a Caesar képmása előtt, nagy dicsőségére a római seregnek, mely - vérveszteség nélkül és győztesen mindössze három napi távolságra volt a Tanais folyótól. Eközben Mithridates, mikor már nem reménykedhetett a fegyverekben, ... lehetőleg akkori állapotához igazítja ruháját s arckifejezését, a királyi palotába megy s Eunones térde elé rogyván, így szól: - Én, Mithridates, kit a rómaiak annyi éven át kerestek földön és tengeren, önként itt vagyok: tégy akaratod szerint a nagy Achaemenes ivadékával - ezt az egyet az ellenség nem vette el tőlem. Eunonest pedig meghatotta Mithridates híressége, a dolgok forgandósága és a nem elfajzott lélekre valló kérés, felemeli a könyörgőt, s dicséri, amiért az aorsusok népét és az ő jobbját választotta kegyelem kérésre; egyszersmind követeket s ilyen értelmű levelet küld a Caesarhoz: a római nép imperatorainak, nagy nemzetek királyainak először állapotuk hasonlóságából fakad bátorságuk; őt és Claudiust győzelmük is összeköti. A háborúnak akkor szép a vége, ha megbocsátással fejeződik be. így a legyőzött Zorsinestől semmit sem vettek el: Mithridatesnak, mivel súlyosabbat érdemel, nem hatalmat, nem királyságot kér, hanem azt, hogy ne vonultassák fel a győzelmi menetben, és ne kelljen fejével lakolnia."

69 A kutatók több ízben kísérletet tettek rá, hogy az egyes szarmata csoportok - egyfelől az aorszok és roxolánok, másfelől a roxolánok és a tőlük nyugatra említett jazigok - régészeti leletanyagát körülhatárolják,

69 ezek a kísérletek azonban még nem jártak megnyugtató eredménnyel. A fentiek fényében ez aligha lehet meglepő, s főként nem az, ha még azt is hozzáfűzzük, hogy az aorszok és roxolánok mellett a jazigok eredete, vándorlása még inkább homályos kérdés. Mindenesetre az i. e. II—

I. századtól kezdődő időszak leletanyaga a korábbi időszakéhoz képest - ha nem is élesek a különbségek - némileg változik, s lokális csoportok körvonalai is kezdenek kirajzolódni. Már elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy mind kronológiai, mind területi szempontból meglehetősen összetett régészeti anyagról van szó. Nem lehet ez véletlen, hiszen a szarmata törzsek ekkor élik virágkorukat az eurázsiai sztyeppén, ekkor foglalják el a legnagyobb területet: a Kaspi-tengertől a Közép-Duna vidékéig. Az aorszok központi szerepet játszanak a selyemút felügyeletében is. A Fekete-tenger északi partvidékéről ma már több ezer szarmata sírt ismerünk. Ez lehetővé teszi a kronológiai szétválasztást és a leletek értékelését. Az i. e. II. századra - i. sz. kezdetére keltezett leletanyag sok mindenben eltér a keletebbi anyagoktól. Jellemzőek a korábbi kurgánokba másodlagosan beleásott sírok, az É-D-i tájolás, a középső La Tène fibulák, a késő hellenisztikus import kerámia.

70 17