Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Kulcsár Valéria: A szarmaták temetkezési rítusának jellegzetességei az Alföldön

nem látható a halom) és tartozéka: az árokból nyert földből emelték volna a kurgánt. A kurgánok körülárkolásának szokását ugyancsak régóta számon tartja a kutatás: a hortobágy-porosháti temetőben már a század elején dokumentálták a jelenséget. A halmokat körülvevő árkok azonban bejárat nélküliek. Éppen ezért mások amellett érvelnek, hogy a halom és a körárok két egymástól független rítuselem, és az ároknak rituális, ideológiai szerepe 4. kép. I-II. századi katakomba sír a Fekete-tenger északi partvidékéről (SZIMONYENKO 1995.) van. Elsőrendű rendeltetése az volt, hogy a halottat elkülönítse a környezetétől, saját térbe zárja, szakrális területet alakítson ki. Ebben az elkülönített térségben zajlottak valószínűleg a halottról való megemlékezés kultuszai: pl. a tor. Erre utal az is, hogy az árkokban állatcsontokat (lókoponya) és törött edényeket szoktak találni, amelyek áldozatként kerülhettek bele. Az viszont egyelőre nem világos, mivel „érdemelték ki" egyes halottak, hogy sírjukat árokkal kerítették, hiszen a legtöbb ismert temetőben a körülárkolt temetkezések vannak kisebbségben a „jelöletlenekhez" képest, hiszen a „jelöltek" nem tűnnek gazdagabbnak a többinél, nem válnak ki a halottak kora vagy neme szerint. Egyes esetekben (ilyen pl. az endrőd-szujókereszti vagy a törökszentmiklós-surjáni temető) gyanakodhatunk arra, hogy egy-egy család vagy nemzetség ősének vagy őseinek sírját jelölték ilyen módon, s e köré csoportosult a többi temetkezés (8. kép). A sír körülárkolás szokásának gyökerei után kutatva mind térben, mind időben igen messze jutunk el. A hagyomány közvetlen előzményeit megintcsak a Duna torkolatának vidékén találjuk meg és a Dnyeszter és Prut közén, a mai Ukrajna és Moldova területén. Itt is a II. században tűnt fel (és terjedt tovább nyugati irányba) a sír körülárkolásának szokása, akárcsak nálunk. A szokás távolabbi előzményei azonban évszázadokra nyúlnak vissza, megtalálhatók az Ural és Közép-Ázsia területén is, és azt valószínűsítik, hogy ősi, iráni rítusról van szó, amely különböző időszakokban más-más területen éled fel. 110