Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Kulcsár Valéria: A szarmaták temetkezési rítusának jellegzetességei az Alföldön

A régészeti szakirodalomban közhelyszámba menő megállapítás, hogy a temetéssel kapcsolatos hagyományok jellemeznek elsődlegesen egy etnikumot, népcsoportot. Ehhez képest az eszközök, fegyverek, edények, viseleti és egyéb tárgyak (helyesebben, ami belőlük megmarad!) típusai csak másodlagos szerepet játszanak egy-egy népcsoport etnikai meghatározásában. így aztán akkor is, amikor az igen sokgyökerű, összetett eredetű szarmaták régészeti anyagával foglalkozunk, elsőrendű jelentősége van a temetkezési rítus tanulmányozásának.

1 Ahhoz, hogy tendenciákat, csoportokat mutassunk ki, vagy megpróbáljuk azonosítani a szarmata temetők feltárásából megismert adatokat az írott források értékelése alapján meghatározható eseményekkel, nagy mennyiségű és hiteles anyagra van szükségünk. Hétkönapi nyelvre lefordítva ez annyit jelent, hogy számos, szakszerűen feltárt és dokumentált sír adatát kell felhasználnunk bármiféle törvényszerűség kimutatásához a temetkezési szokások szövevényes, számunkra - a mai ember számára csak részben felfogható rendszerében, így például kiemelkedő jelentősége van annak, milyen méretű és alakú SÍrgödrÖt ástak ki, l.kép.I. századi kurgán rekonstrukciója Moldovából körbe kerítették-e árokkal, emeltek- (SCHERBAKOVA-KASHUBA 1993.) e fölé halmot, hogyan tájolták és hogyan fektették a halottat, mibe öltöztették, és még számtalan aprónak tűnő mozzanatnak, amelyek összessége alkalmas lehet arra, hogy népmozgásokra, népek közötti kölcsönhatásokra, hiedelmekre utaljon. A kárpát-medencei szarmaták temetkezési rítusát tanulmányozva nem feledkezhetünk meg e népcsoport/ok történetének több mint félévezredes előzményeiről (lásd a szarmaták keleti történetét tárgyaló fejezetet ugyanebben a kötetben). Néhány szóban azonban gyakorlatilag lehetetlen összefoglalni a temetkezési szokások keleti előzményeit, hiszen hatalmas területről (az Uraitól a Dunáig), számos törzsről, illetve törzsszövetségről és igen hosszú történelmi időszakról (i. e. VI. - i. sz. I. század) van szó a jazigoknak az Alföldre érkezéséig. Ezért itt csak néhány, hosszabb időszakokra jellemző vonást emelünk ki. Ezek közé tartozik elsősorban az a nomád hagyomány, amely a bronzkortól kezdődően jelen volt a sztyeppén: a kurgánemelés szokása. A szarmatáknál a halmos temetésnek többféle megnyilvánulási formája is ismert. Az 105