Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Vörös Gabriella: Településszerkezet és életmód az alföldi szarmaták falvaiban

A kilencvenes évekkel új korszak kezdődött az alföldi szarmaták településeinek kutatásában. Kis túlzással és nagy örömmel azt is mondhatnánk, hogy az autópályák (M3, M5) nyomvonalán végre megindulhatott e korszak kutatása, és mostantól esélyünk van arra, hogy a feltárások eredményei tükrében majd képet alkothassunk e hosszú és fontos időszak falvainak szerkezetéről életmódjáról, mindennapjairól. Az eredményekre persze még várnunk kell, de az első biztató jelek már feltűntek: a nagy feltárások rövid összefoglalói.

1 Reméljük, hogy megfogalmazóik között nem csupán a feltárások szakszerű régészeit, hanem hamarosan a korszak településeinek elemzőit és leletanyagának közzétevőit is üdvözölhetjük majd! Mielőtt a friss eredményeket összefoglalnánk - építve természetesen az elmúlt évtizedek ásatásaira -, szólnunk kell a korszak településeinek kutatását máig akadályozó tényezőkről is. Az autópályák nyomvonalán végzett feltárások kényszerű módon, csak egy előre meghatározott sávra korlátozódhatnak. Ez azt jelenti, hogy máig nem rendelkezünk teljesen feltárt településsel, és erre belátható időn belül nincs is kilátásunk. A korábbi évtizedek kutatásaihoz képest azonban óriási eredménynek számít többek között az M3-as építését megelőző nagy munka, ahol a Polgár-Kengyel-köz nevű lelőhelyen közel 30.000 m

2-es területet tártak fel. Jelenleg ez a legnagyobb megismert teleprészlet a szarmaták alföldi szállásterületén. A helyszínről és a környékről készült légifotó kimutatta, hogy a feltárások határvonalán túl a falu kiterjedését még további 6-700 méteren lehet követni.

2 Szerencsére a gyakran 10.000 m

2 körüli, vagy azt meghaladó felületen feltáruló telepek az Alföld különböző sávjaiban és helyszínein nagy, összefüggő falurészleteket tettek ismertté, és máris rengeteg új információt hoztak a felszínre. Az M5-ös nyomvonalán, Kiskunfélegyháza határában az egyik kijelölt területen 8.000 m

2-en 800 objektum került napvilágra, az izsáki úti szakaszon pedig 11.000 m

2-en 9 félig földbemélyített építmény, 3 kemence, 10 tüzelőhely, 350 gödör és 16 árok gyarapítja tudásunkat a korszak településeiről.

3 A Duna-Tisza közi településkutatásokhoz kapcsolódik az 1994-ben az S-9 jelű út nyomvonalán feltárt két helyszín. Az egyik Fájsz és Dusnok között fekszik, és 9.000 m

2-es felületen 111 objektumot,

4 a másik Dusnok határában 17.000 m

2-en 468 földbe mélyített jelenséget eredményezett.

5 Nem lenne teljes az új kutatások felsorolása, ha nem emlékeznék meg az M5-ös út Csongrád megyei szakaszán 1998 tavasza óta folyó munkálatokról, ahol több helyszínen, a szarmatakor különböző korszakaiból származó falvak intenzív és eredményes feltárása folyik, szintén több tízezer négyzetméteren. A két nagy folyó közének és a Felső-Tisza vidékének kutatása többek között azért is fontos, mivel a legkorábbi temetőket éppen ezekről a területekről ismerjük.

6 A források gyér, és a szarmata betelepülésre csak több áttételen keresztül alkalmazható adataiból az derül ki, hogy az I. század derekán a szarmata jazigok már a korai temetők által meghatározható területen éltek.

7 Az Al-Duna vidékéről bevándorló, a görög és a latin forrásokban „áttelepült jazigoknak" nevezett iráni eredetű és nyelvű népcsoportok itteni megjelenésének okát és ebben a római politika szerepét a kutatás többféleképpen értelmezi.

8 A mi szempontunkból most 51