Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)
Istvánovits Eszter: Szarmaták a Kárpát-medencében
előbbi a transjugitanusok és a quadusok egy részének, az utóbbi a sarmaták egy csoportjának fejedelme volt. Ezeket a népeket szálláshelyük közelsége és természetük szilajsága fűzte össze. ... Usafer következett, hogy előadja kéréseit. Araharius hevesen tiltakozott ezellen, mondván, hogy az általa szerzett békét ki kell terjeszteni Usaferre is, aki alá van neki rendelve, és megszokta, hogy az ő parancsainak engedelmeskedjen. Ezt a kérdést is megtárgyalták és úgy döntöttek, hogy a sarmatákat, akik mindig római fennhatóság alatt álltak, föl kell szabadítani az idegen uralom alól.... Ekkor országuk belsejéből a vártnál is gyorsabban elhozták előkelő emberek fiait kezesként, továbbá az egyezség szerint a foglyul ejtett rómaiakat, akiket jobban sajnáltak átadni, mint saját fiaikat. " A rómaiak így pacifikálták s szabadították fel az Arcaragantest a viktovál uralom alól. Ugyanakkor a Limigantes is Moesia ellen támadt. Kiűzésükre megindultak a római csapatok, s a velük éppen szövetséget kötött szarmata csoportok Zizais vezetésével. Kiűzték a betolakodókat nemcsak a Birodalom területéről, hanem korábbi szállásaikról is. Most a Limigantes menekült el, mégpedig Patsch szerint a Szamos-Tisza szögéig. 68 Ahogyan az Arcaragantesnek nem volt ínyére az áttelepítése korábban, most a Limigantes sem egyezett bele egykönnyen. Békekötés - ami legalább annyira színjátékszerűen kezdődött, mint a fentebb leírt Zizaisék-féle - ürügyével jelentek meg a szarmaták Constantius császár színe előtt, majd hirtelen fordulattal megtámadták, s a keletkezett zűrzavarban kis híján lemészárolták. Végül a rómaiak kerekedtek felül, s hatalmas vérfürdőt rendeztek a barbárok soraiban. 69 A barbár támadások továbbra sem szűntek meg. Tudjuk, hogy a Birodalom mindent megtett a béke érdekében. Próbálkoztak szövetségkötéssel, vérfürdővel, sőt receptióval is. A Notitia dignitatum felsorolásában a „Sarmatae gentiles" hat praefectusát említi, ami nagy tömegű nép provinciába betelepítésére utal. E betelepítések időpontja ma még vitatott. Egy részük minden esetre alighanem a belháború során került római földre: 334-ben I. Constantinus tömegesen telepítette őket családostól Scythia, Thrakia, Makedonia és részben Italia földjére. 70 A Birodalom - és így Pannónia - területén mind több barbár, és közte szarmata/alán telepedett le. A hunok előretörésének következtében az Al-Dunánál a helyzet válságosra fordult. Ennek egyik következményeként a 370-es években egy gót-alán-hun csoport betelepítésére is sor került Alatheus és Saphrac vezetésével. 71 Az alföldi szarmaták történetének erre az időszakára vonatkozó forrásaink egyre gyérebbek. Az események között első helyen egy olyan háborút kell kiemelnünk, amely a Valentinianuskori építkezésekkel áll kapcsolatban, amelyek egyébként a szarmata barbarikumban is folytak. A kvádok és a szarmaták határán végzett munkálatok - talán épp a Hatvan-Gombospusztáról ismert burgusról van szó vagy egy hozzá hasonlóról 72 - robbantották ki a harcokat. A kvádok tiltakoztak ellene, hogy tudtuk és beleegyezésük nélkül indult meg az építkezés. A rómaiak ahelyett, hogy a panaszt orvosolták volna - megölték a kvádok panaszt tevő királyát. A kvádok segítségül hívták szarmata szomszédaikat, s 374-3 75-ben óriási pusztítást vittek végbe Pannoniában. Ugyanakkor Moesiát is szarmata támadás érte. A hanyatló Birodalom csak nagy üggyel-bajjal tudott fölébük kerekedni. Maga Valentinianus császár sem élhette meg a győzelmet - egy tárgyalás során gutaütésben meghalt. Nem is tudjuk pontosan, hogyan sikerült végül rendet teremteni, s helyre állítani a békét. 73 A hunok elől meginduló mind erőteljesebb népmozgások új veszedelme mellett a régi ellenség jelentősége eltörpült. Az alföldi szarmatákról hallgatnak a források. Annyi bizonyos, hogy ők is igyekeztek kihasználni a rómaiak szorult helyzetét, s minél nagyobb zsákmányra szert tenni. 74 Bár egy alán csoport a vandálokkal együtt 401-ben Pannonián át elindult nyugatra hogy végül átkelve Észak-Afrikába megalapítsa a vandál-alán királyságot 75 -, a szarmata/alán 45
