Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter: Szarmaták a Kárpát-medencében

1. kép. Vannius népének hagyatékaként meghatározott legkorábbi leletanyag; 2. a legkorábbi szarmata leletek elterjedési területe (KŐHEGYI 1985. alapján) ezáltal elmozdulásra kényszerültek. Alighanem ekkor húzódtak a velük rokon kvádok a későbbi Morvaország területére, ahol Maraboduus markomann király fennhatósága alá kerültek. Maraboduus azonban hamarosan vereséget szenvedett Ariminiustól, a cheruszkuszok vezérétől. Hatalma lehanyatlott, s az elégedetlenkedők őt is, majd utódját, Catualdát is megbuktatták. Róma vazallus államot alakított ki a határán, mégpedig a két bukott vezér párthíveit tömörítve a Duna bal partján. Az új állam élére Vanniust, egy kvád férfit állított.

15 Talán nem tévedek, ha úgy gondolom, hogy a szarmaták kihasználták az alkalmat - a Birodalom határán lezajló mozgolódásokat - s a zavarosban halászva jelentek meg még Maraboduus idején a Dunától északra. Ez annál is inkább elképzelhető, mert jó okunk van arra gyanakodni, hogy Árpád honfoglalóihoz hasonlóan őket is gyakran hívhatták meg zsoldosként viszonylag távolabbi területekre, ahova a busás zsákmány reményében szíves-örömest szegődtek el. Csupán példaként szolgáljon itt Tacitus

16 leírása, hogy „Ezek népüket és tömérdek lovasukat egyedüli erősségüket - is ajánlgatták (ti. adott esetben a rómaiaknak): szolgálatukat azonban visszautasították, hogy sem belviszályok közepette külső háborúkat ne kezdjenek, sem az ellen37