Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez

JEGYZETEK 1. HÉRODOTOSZ IV. 117. 2. HARMATTA 1970. 58-97.; ABAJEV 1979. 272. - a korábbi kutatás összefoglalásával. 3. Mivel azonban AMMIANUS (31. 2. 21.) szőkének írja őket, inkább fekete fejviseletes. 4. DUMÉZIL 1978. 7. - Ezt támasztaná alá szerinte az olbiai Protogenész felirat Sau-dara-tai megnevezése, ami alapján ugyanazt jelentené, mint a melanchlaenus: 'fekete kabátos'. 5. Az etimológiák összefoglalását ld. VERNADSKY 1951. 342-343., illetve ABAJEV 1979. 279., 305. - Horezm neve ugyanebből a szóból származna és jelentése 'a nap országa' lenne. 6. HÉRODOTOSZ IV. 110-117. 7. DIODOROS II. 43. - Latin nevén Diodorus Siculus, Julius Caesar és Augustus kortársa. Szicíliai származású író, aki i. e. 21 után írta meg 40 könyvből álló művét, amelynek 1-5. és 11-20. kötete maradt ránk. 8. HÉRODOTOSZ IV 116. 9. HÉRODOTOSZ IV 120. 10. HÉRODOTOSZ IV 123. 11. SZMIRNOV 1964. 12. Az i. e. II. századtól az időszámításunk kezdetéig tartó korszakot korábban a közép szarmata korszak elejének tekintették, valójában a régészeti leletanyag nem változik olyan gyökeresen, hogy ez indokolná a korszakhatár meghúzását a II. században. 13. ROSTOVTZEFF 1922. 114.; LATISEV 1993. 159., 187., 189. 14. Az orosz és ukrán kutatásban terminológiai vita tárgya, hogy kultúrákra vagy kronológiai periódusokra osztható-e a szarmaták sztyeppéi története. 15. SZMIRNOV 1984. 44. 16. SZMIRNOV 1989. 171. 17. MOSKOVA 1994. 19. 18. DIODOROS XX. 20-24. 19. GYESZJATCSIKOV 1977. 45-46. 20. MARCSENKO 1996. 116-118. 21. MARCSENKO 1988. 69. 22. ZSDANOVSZKIJ 1988. 55. 23. GYESZJATCSIKOV 1973. 79. 24. MARCSENKO 1996. 119-120. 25. MARCSENKO 1988. 75-76. 26. ABRAMOVA 1993. 98., 101. 27. STRABÓN 7. III. 18. A kisázsiai Amaseiában - a pontusi királyok székvárosában - született i. e. 64-63 táján. 28. JUSTINUS IX. 2. 15. 29. LUKIANOS: A hosszú életűek 10. 30. ALEKSZEJEV 1992. 134-135. 31. STRABÓN 7. IV 5. 32. Ujabban többen természeti katasztrófával (kiszáradással) magyarázzák Szkítia hanyatlását (POLIN 1992. 102-107. további irodalommal). Ez azonban aligha jelent komoly érvet. 33. DIODOROS II. 43. 6-7. 34. SCSUKIN 1970.; HRAPUNOV 1991. 31. 35. SZIMONYENKO-LOBAJ 1991. 83. 28