Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Vázlat a szarmaták sztyeppei történetéhez

Silvanus felirat. A következő évben a dákok és az Olt melléki szarmaták törnek rá Moesiára. 69/70-ben a Legio III Gallica megveri és a Duna túlsó partjára űzi őket.

123 Moesia határát megerősítik (ennek során zajlanak pl. Hadrianus építkezései Drobetánál), ami összefügg a birodalom helyzetének rendeződésével és Vespasianus alatt a parthus hadjárat végével. A történeti források alapján a roxolánok nyugati elmozdulása valamivel korábban következhetett be. (A régészeti anyagban jelentkező kis kronológiai „csúszás" teljes mértékig összhangban van ezekkel az adatokkal. Értve ez alatt, hogy a temetkezésekből kimutatható változásoknak szükségszerűen kis időbeli eltéréssel kell jelentkezniük az események után, hisz nem valószínű, hogy azonnal ki tudjuk mutatni feltűnésük pillanatában.) Nero alatt mindenesetre a roxolánok már új helyükön vannak. Arrianus szerint a szarmaták legnagyobb tömege az AlDunától északra létezett, Jordanes alapján pedig a jazig-roxolán határ az Olt volt

124 (ezzel kapcsolatban lásd ugyanebben a kötetben a szarmaták kárpát-medencei történetéről szóló fejezetet). Természetesen e vázlatba igen sok fontos és kevésbé fontos adat nem férhetett bele. Nem térhettünk ki olyan nagy témakörökre sem, mint pl. a szarmaták/alánok „utóélete" a sztyeppén, holott jól tudjuk, hogy történetük a császárkorban vagy éppenséggel a gótok, majd hunok inváziójával korántsem záródott le. A Don-vidéki szaltovói műveltség a VIII. század második harmadától közepétől virágzik, s fő etnikai komponensei között az általunk tárgyalt népek 17. kép. Késő szarmata lovas temetkezés leleteiből Kobjakovo leszármazottait sorolhatjuk fel. Az alánok lelőhelyről (a Don mellől) utódai a mai oszétek. Bizonyos, hogy a (GUGUJEV-BEZUGLOV1990, 2. rajz) szaka-masszageták, illetve alánok KözépÁzsiában meghatározó komponensét alkották jónéhány ma is létező népnek: a karakalpakoknak, üzbégeknek, türkméneknek és a tadzsikoknak. Nem szólhattunk olyan - témánkhoz közel álló - kérdésekről, mint a sztyeppéi iráni népek hőseposza, melynek írásban rögzített formája a Nart eposz vagy éppenséggel a karakalpak eposzról, mely ugyancsak iráni elemeket mutat, pedig ezek az epikus művek messze mutató európai - és nem utolsósorban magyarországi - párhuzamai miatt különösen fontosak számunkra. A szarmaták (elsősorban az alánok) nyugati vándorlása és hatása már egy másik dolgozat témája. 27