Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Vaday Andrea: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a szarmaták és a rómaiak között

Kevés a bronzedény a szarmatáknál. Serpenyő, korsók, tálak kerülnek ki a barbárokhoz, elsősorban a II-III. században.

115 Ugyanebben az időszakban fordulnak elő elvétve a fémveretes ládikák, scriniumok a gazdagabb nők sírjaiban. A római kulcsok, zárak, lakatok szintén előfordulnak - ha nem is nagy számban - a barbár területen. Kérdéses, hogy a rómaiakhoz hasonlóan használták-e ezeket. A szarmata női és gyereksírokban sokszor fordul elő csengő. Ezek nagyobb része római gyártmány, de miután általános formák, nem tisztázható, hogy melyik római tartományból kerültek a barbárokhoz. Üvegedény Az üveglelet meglehetősen ritka a barbaricumban, a II. században tűnnek fel.

116 Időbeli eloszlásuk is egyenetlen. A II. század első harmadában gyakoribbak, majd csökken számuk, végül a markomann háborúk utáni időszakból ismét többet ismerünk. Ettől az időszaktól kezdve alig kerül elő egy-két darab, majd a IV századtól, annak is inkább a második felétől kezdve gyakoribb melléklete lesz a síroknak. A településekről igen kevés üveg ismert.

117 A kora-római hamvasztásos sírokban oly gyakori balsamariumok a II. században fordulnak elő szórványosan a barbár területen, de inkább csak a század utolsó harmadában és a III. század legelején a markomann háborúk után. Ezek legtöbbször zsákmánynak vagy keletről hozott anyagnak tűnnek.

118 Ugyancsak idegen a barbár világban az ún. szoptatós üveg, ennek eddig egy példánya ismert szarmata területről Mezőtúrról.

119 A kora- és közép-szarmata időszakban csak igen ritkán fordul elő sírban üvegedény, de telepeken vagy szórványanyagként több helyről is ismerünk üvegtöredékeket.

120 A késő-római időkben megnő az üvegleletek száma a barbaricumban. Ezek egy része Pannoniában készült darab, amelyek a római katonai jelenléttel magyarázható, vagy a rómaiak által támogatott szövetséges barbár katonaságot jelzi a határvidékeken. Feltűnnek azonban a kora-népvándorlás korban a római üvegműves hagyományokat folytató barbár vagy keleti műhelyek gyártmányai is, amelyeket feltehetően az újabb bevándorlók hoznak magukkal.

121 Pénzek A barbaricumban előkerült római pénzeket

122 - ahogy említettük -elsősorban árucikkeknek tekinthetjük.

123 A római területen általában alkalmasak a keltezésre, a szarmatáknál azonban erre csak igen ritkán használhatók fel.

124 Feltehetően a germánokhoz hasonlóan a pénz nyersanyaga volt csak érték.

125 Erre utal többek között, hogy egy II-III. századi temetőben római köztársaság kori pénzek is találhatók a sírokban.

126 Az I. századi római pénzek ritkán fordulnak elő, s csak Nero korától kezdve. Antoninus Pius, Marcus Aurelius ezüstdenárjai nagy számban kerülnek ki a barbárokhoz, s még a IV századi sírokban is gyakoriak mind ékszerként, mind halotti obulusként. A III. században kevés az egykorú pénz a barbaricumban, csak a III—IV század fordulóján, a tetrarchia idején nő meg ismét a számuk. A IV században, Constantinus, majd Valentinianus és dinasztiáik alatt legmagasabb a pénzek száma. A II. századtól a tetrarchiát is bezáróan a barbárföldi pénzek mennyiségi változása arányában megfelel a tartományénak. A IV században viszont - bár a tartományban is nő a pénzkibocsátás - a szarmata területen főleg a római sáncok közelében meglepően nagy a számuk. A pénzek egy részénél nem zárható ki a zsákmányolás, de a IV századiaknál számításba kell venni a római jelenlétet is, mint befolyásoló tényezőt. Kérdéses 135