Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Vaday Andrea: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a szarmaták és a rómaiak között

kereskedővárosok és a barbárok között kialakultak. A Kárpát-medencében új politikai és etnikai környezetbe kerülve teljesen új helyzet állt elő. A Római Birodalom közvetlen szomszédsága nemcsak politikai, de gazdasági szempontból is erős hatással volt az irániakra. A bevándorláskor még nomád, illetve félnomád életmódot folytató jazig szarmatáknak beszorítva a rómaiak, germánok és dákok közé - már nem volt terük a korábbi életmód folytatására. Rákényszerültek az életmódváltásra, a letelepedésre. így a nagyállattartó nomád állattenyésztés mellett lassan áttértek a földművelésre. A leletanyag és a feltárásokon tapasztalható régészeti jelenségek alapján ez a folyamat mintegy másfélszáz évet vett igénybe. A kárpát-medencei szarmata barbaricum geológiai adottságai miatt ipari nyersanyagban szegény terület volt. Ez a földrajzi meghatározó tényező már eleve jelzi, hogy a mindennapi élethez szükséges fémtárgyak biztosításához behozatalra szorultak, vagy az ipar űzéséhez nyersanyagot kellett beszerezni. De nemcsak ez jelentett változást a korábbi élettér adottságaihoz képest. Keleten gazdaságilag a barbárok nem függtek alapvetően a görög városoktól, politikailag pedig nem voltak kiszolgáltatott helyzetben. A Kárpát-medencében kialakult a Római Birodalomtól való politikai és részben gazdasági függés, ugyanakkor a távolság miatt a keleti területekkel való helyi kereskedelmi kapcsolat is megszakadt. A fentiek alapján tehát három tényező; a keleti kereskedelmi szálak elszakadása, a nyersanyag szegénység,

3 a fémfeldolgozó ipari gyakorlat

4 hiánya külön is hangsúlyozza a Kárpátmedencében a kereskedelem fontosságát a szomszédos más, barbár népekkel, valamint a római tartományokkal.

5 Római tárgyak értelmezése a barbaricumban Elsőként meg kell jegyezni, hogy a római tárgyak jelenléte nem feltétlenül jelent kereskedelmet is. A barbár földre ugyanis többféleképen juthat el római tárgy: ajándékként, zsákmányként, kereskedelem útján,

6 vagy magukkal is hozhatják a Kárpát-medencébe bevándorló szarmata törzsek keletről,

7 sőt néha magyarázható a rómaiak tényleges katonai vagy etnikai jelenlétével is. Ez utóbbi speciális esetnek tekinthető, s csak a római katonai érdekeltségű, stratégiai régiókban figyelhető meg. Az ajándék alatt a Római Birodalom adományát értjük, ami a szarmata időszakban írott forrásadatok és a leletek tanúsága szerint stipendium, azaz pénzbeli juttatás volt.

8 Nincs adatunk arra, hogy élelmiszert adományoztak volna a szarmatáknak, pedig ez az ajándékozási forma nem ismeretlen Róma számára.

9 Ugyancsak nem került elő a kárpát-medencei szarmata területen díszedényekből vagy értékesebb ékszerekből álló, ajándékként értelmezhető kincslelet, ami pedig ismert a germán törzseknél. A legtöbb szarmataföldi éremkincs összetétele, fémalapanyaga miatt nem tekinthető római ajándéknak.

10 A zsákmány a másik olyan „beszerzési forrás", amelyről szólni kell. A zsákmányolás természetes velejárója volt a háborúknak, de a természeti csapások, áradások vagy aszályok okozta éhínségeket követően is sor kerülhetett fosztogatásokra. Erre utal, hogy a római források sűrűn tudósítanak a szarmaták rablóhadjáratairól a szomszédos tartományok területén.

11 A magyarázat a rablóhadjáratok szabályosan ismétlődő időszakára az, hogy a tél végére, tavaszelőre a barbárok már felélik az élelmiszer tartalékokat, és az éhség hajtja át őket a túlpartra.

12 Éppen ezért igen súlyos büntetésnek számított, hogy a markomann háborúkat lezáró békeszerződésben a szarmatáknak többek között kártérítésképpen terményadót kellett fizetniük, és a zsákmányolt javakat vissza kellett adniuk. Mivel a háborúkban a környező 120