Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön (Gyulai katalógusok 6. Gyula, 1998)

Kulcsár Valéria: A szarmaták temetkezési rítusának jellegzetességei az Alföldön

határnál előkerült halomsír mellett két kutyacsontvázat találtak. Kaba-Tatárülés 4. kurgánjában a sírgödörtől 30 cm-re lévő gödörben volt egy összedobált kutyaváz embercsontokkal keveredve. Végül Lajosmizsén - ez az egyetlen nem halmos (de körárkos) temetkezés a felsoroltak közül - kutya csonkolt törzse (feje hiányzott) került elő a 14. sír felett, nagyjából a sír jelentkezésének szintjén. Vagyis mind a négy esetben jelölt sírok (3 halmos, 1 körülárkolt) környezetében figyelték meg a kutyatemetkezést. A kutya eltemetése az ember közelében nem ismeretlen a keleti szarmata rítusban sem. A szokás eszmei háttere nem világos, de rituális-mágikus jellege nagyon valószínű. A sírok környékén előforduló kutyák jelenlétét egyszerű lenne megmagyarázni azzal, hogy gazdájukat kísérték el, vigyázták utolsó útján. Ennek a funkciónak azonban ellentmondanak a telepeken talált „kutyatemetkezések", amelyek rendszerint hulladékgödrökben kerülnek elő egyenként és tömegesen (3-9 egyed pl. a dunakeszi-alagi-major lelőhelyen) egyaránt.

6 A kutya rituális eltemetése egyébként nem csak a szarmata korra jellemző, különböző kultúrák és korok sajátja, pl. az Árpád-kori Magyarországon sem ismeretlen. A temetkezési rítust elemezve izgalmas feladatnak kínálkozik a társadalom szerkezetére vonatkozó adatok összegyűjtése és elemzése. Sajnos ezen a téren tudunk a legkevesebbet előrelépni. Oka ennek egyrészt az, hogy Magyarországon gyakolatilag nincs egyetlen teljesen feltárt és közölt szarmata temető. A már publikáltak közül is csak viszonylag kevéshez mellékeltek temetőtérképet, amelyen végig lehetne elemezni a temető és azon keresztül az adott közösség társadalmi szerkezetét. A másik ok, hogy az alföldi szarmata sírok igen jelentős részét - óvatos becslések szerint több mint 70%-át - kirabolták. Az esetek többségében ez valószínűleg nem sokkal a temetést követően történt: hiszen csak véletlenszerűen maradnak épen a gazdag sírok, s az érintetlenek rendszerint szegénynek bizonyulnak. A jelölt (halmos vagy körülárkolt) temetkezések különösen mostoha sorsra jutottak, hiszen ezek a felszínen is érzékelhető külsejükkel hívták fel magukra (és kiemelt jellegükre) a figyelmet. A rablás különböző mértékben bolygatta meg a temetkezéseket. A fosztogatók gyakran „biztosra mentek" és a sírnak csak egy bizonyos részét bontották fel (pl. a nők esetében a mellkasi részt, ahol a nemesfémből készült nyakdíszeket remélhették), de sok esetben durván feldúlták a temetkezést, s az is előfordul, hogy egyáltalán nem találunk csontot a sírgödörben. Ily módon nem csak sok aranyékszer és egyéb értékes tárgy veszett el a régészet számára, hanem rengeteg érdekes információ, amelyből ismeretet alkothatnánk az alföldi szarmaták társadalmáról és hiedelemvilágáról. Ugyanakkor az utóbbi évek nagyberuházásaival kapcsolatos soha nem látott méretű leletmentések remélhetőleg számtalan újabb adattal gazdagítják azt az egyelőre kezdetleges képet, amelyet ennek a kornak az emberéről alakítottunk ki. JEGYZETEK 1. Sajtó alatt lévő kandidátusi disszertációmban (A kárpát-medencei szarmaták temetkezési szokásai) behatóan, részletes hivatkozásokkal foglalkoztam az itt csak vázlatosan ismertetett kérdésekkel. 2. KULCSÁR 1998. 3. Szuho-Gyugyerevszkij kurgántemető, 12. sír. Közöletlen. Az információt Sz. I. Bezuglovnak (Rosztov-na-Donu) köszönöm. 4. HÉRODOTOS I. 216. 5. STRABÓN IX. 8. 6. 6. A szerző 1996-os ásatása, publikálatlan. 115