Síkban és térben. Oroján István kiállítása (Gyulai katalógusok 5. Gyula, 1998)

Martinovics János: Oroján István gyulai kiállítása elé

átmeneti eró'sebb, vastagabb vonalakig. A vékony vonal magas, vékony hangot, a vastag vonal mély, vastag hangot asszociál. A második skála a tónusok skálája, ami a hófehértől a finom szürkéken, átmeneteken keresztül a legsötétebb feketéig terjed. A harmadik a színek skálája, ami a hideg és meleg, erős és halvány színekből áll. A mindennapi tapasztalatból tudjuk, hogy a vörös szín a vérre, a tűzre, a sárga a napra, a fényre, melegre emlékeztet. A zöld szín a növényzet, a kék az ég és a víz színeit, hangulatát idézi. Vannak vidám és fáradt színek. Az úgynevezett nonfiguratív festmény nem más, mint dalszöveg nélkül. Itt is ugyanaz a skála áll a festő rendelkezésére és ugyanolyan követelmények is ezeknek az elemeknek az elhelyezésére, felhasználására nézve, mint az úgynevezett figuratív képek esetében. A kép megértése tehát nem ott kezdődik, hogy felismerjük, mit ábrázol a kép, hanem amikor valaki kezdi érezni a kép zeneiségét, ritmikai tagoltságát, az úgynevezett absztrakt összefüggéseket. Egy mű értékét ugyanis nem az szabja meg, hogy milyen jelentős eseményt, témát ábrázol, hanem az, hogy a festő milyen nyelvezetben „dalolta el" a mondanivalóját. És most néhány szót a kompozícióról. A kompozíció a képi elemek - foltok, vonalak, színek, tónusok - egyfajta rendbe, rendszerbe való állítását jelenti; így a kompozíció lehet centrikus, feszes, vagy oldott, kemény, vagy lágy, stb., a szándéknak, a kívánt célnak megfelelően. A szuggesztív hatás lehet ezeknek a jól elhelyezett absztrakt, vagy képi-zenei elemeknek a szemen keresztül kifejtett hatása, ami a kompozíció jóvoltából mozgásélménnyel is párosul. A jó festő vonalai, színei, foltjai hajlítgatásával úgy vezeti a szemet körbe-körbe, majd a centrumhoz, a lényeghez és vissza, hogy az olyan, mint egy tánc, amit eljárunk a szemünkkel egy jó kis muzsikára a kép előtt. Itt utalok az előbb elmondottakra, hogy Oroján Istvánra milyen óriási hatással van a román folklór motívumrendszere, a tánc varázslatos ereje, s ezzel be is fejezem elméletinek tűnő fejtegetésemet, ami remélem, hogy nem volt teljesen felesleges. Befejezésül engedjék meg, hogy tiszta szívből gratuláljak Oroján István barátomnak a kiállított képeihez, kívánom, hogy legyen főállású, egész munkaidős festő, ami részben önökön is múlik, kívánok neki erőt és jó egészséget, hogy legalább további harminc éven át alkothasson és minél több kiállításon hirdethesse művészi hitvallását. Kérem fogadják őt és képeit szeretettel és kérem, hogy tekintsék meg a kiállítást. (Gyula, 1995. május 5.) 44