Síkban és térben. Oroján István kiállítása (Gyulai katalógusok 5. Gyula, 1998)

Martinovics János: Oroján István gyulai kiállítása elé

Oroján István sokoldalú művész! A festésen kívül nagyon érdekes és izgalmas plasztikákat készít, több könyvet illusztrált és tervezett. Kedves egybegyűltek! Azt hiszem, hogy nem járok messze az igazságtól, ha kimondom, hogy az itt kiállított műveket nézve egyesek megértik majd a művész üzenetét, mondanivalóját, mások sejteni vélnek valamit, megint mások értetlenül állnak e képek előtt, mert nem értik azokat. Mi lehet ennek az oka? Hiszen mindenki egyformán lát, és ugyanazt látja. Hogyan hat a kép, miféle mechanizmusok által? Hogyan éri el vonzó - taszító hatását? Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a látás nem pusztán biológiai adottság, hanem tanulás, fejlődés eredménye, és folytonos finomításra, fejlesztésre szorul. A kapcsolat a kép és a néző között két vonalon jön létre: egy értelmi, felismerő, verbalizálható és egy emocionális, szuggesztív vonalon. Vegyük az első esetet: Megszoktuk, hogy a képek valamit ábrázolnak, ezért többször azt keressük, hogy mit ábrázol a kép? Ha felismertük a tárgyakat, figurákat, a témát, már úgy érezzük, hogy helyben vagyunk, értjük a képet. Ezután jön a felismert téma elfogadása, vagy elutasítása: tetszik, vagy nem tetszik. A szimpátia - antipátia a néző beállítottságán, karakterén, fejlettségi fokán, műveltségén, pillanatnyi hangoltságán, egészségén, betegségén múlik. Ha első lépésben nem sikerül felismerni se témát, se figurát, se tárgyakat, ami a mai, modern festészet esetében előfordul, a szemlélőt ez rendszerint megzavarja, visszadobja és nem jön létre kommunikáció, legfeljebb az elutasítás temperamentum szerint változó reflexiója. Ez az az eset, amikor valaki néz, de nem lát. Itt lenne szükség egy kis szemet nyitogató segítségre és a néző elszántságára, meg bizalmára, hogy nem akarják becsapni, a képben üzenet van elrejtve, amit meg lehet fejteni. A festő nem rejtvényeket ad fel, hanem új megoldásokat keres, hogy még pontosabban, még tömörebben tudja magát kifejezni. A nézőnek is szüksége van egy kis erőfeszítésre, hogy ezt a számára szokatlan gondolatmenetet követni tudja. A második komponensnek mondott emocionális, szuggesztív vonal hatásmechanizmusa már rejtettebb szférában mozog, és felismeréséhez némi szakértelem szükséges, de megértéséhez nem. Ha valaki megmondja, hogy miről van szó, bárki megérti. A kérdésnek talán az a legegyszerűbb megközelítése, ha azt mondjuk, hogy a képnek van szövege és van dallama. A szöveg az, amit a kép ábrázol: megy a kocsi az úton. A dallam: ahogy ez a téma meg van festve, el van helyezve a kép felületén; a vonalak, tónusok, arányok egymáshoz való viszonya, ezek karaktere, intenzitása, a kompozíció rendje. Ezeket nevezzük - jobb szó híján absztrakt összefüggéseknek. A zenei hasonlatnál maradva a festőnek három skála áll rendelkezésére mondanivalója kifejezéséhez: az első a vonalak skálája, a legvékonyabbtól, az 43