Síkban és térben. Oroján István kiállítása (Gyulai katalógusok 5. Gyula, 1998)

Sarusi Mihály: Oroján kedves elvonásai

gár, előtte, a hozzá vezető síkban, valami (kék?) csík, fönt pedig, a fekete alapú kép fölső harmadában megint (fehér négyzetként?) fénylik valami. Oroján „Voronéz"-e: ennyi! Mert - árulja el - este keveredett a Kárpátok keleti lejtőjén a Moldvának szaladó mezőn álló műemlékhez. Nyilván, mert élményének ez a leglényege! Ennyire egyszerűsítette le nem elvonta, levonta, kivonta a valóból a képi mesét, képbe kívánkozót a „természetből", nem. Az összhatásból akarta a legfontosabbat visszaadni. Csak hát az a sugár... a Nap fénykévéje, az a vízszintesen nekiszaladó vonal... a templomkapun beáradó esti valamicske világosság, a magasban pedig mi más: görög istenháza kicsi ablakának világa... (világossága). Egy szó mint száz: Orojánnak esze ágában sincs - mint az „absztrak"-ot meghatározó szakértők szeretnék - a látványra fittyet hányni! Éppen hogy abból indul ki, azt igyekszik - a maga mértanias eszközrendszerével és művészhez méltó módon - grabancon ragadni. Meglehet, a többi Oroján-féle írott képpel is ugyanígy járhatnánk, ha hasonlóképp belebonyolódnánk. Ezek után arra lennék kíváncsi, mi sülne ki abból, ha mind ketten megkísérelnénk megírni (egyikünk „sült-realistaként" mondjuk - lúdtollal, másikunk „absztraktként" - például - pasztellkrétával), milyen saját képpé áll össze bennünk az egy Oroján-kaptár méhcsaládjának téli, anya-közepű, szó szerint anyaszívű, valóban mindent a jövendőnek alárendelő, az ifjú dolgozókat tavaszra átmentő, a zümmögő (?), ezer parányi szárny csattogtatásával meleget varázsoló, a családot a maguk eleven tetemével óvó öregek önfeláldozó külső - vad zimankó idején megderesedő hajat alkotó (herementes) gombolyagját. Mindenesetre Oroján István (festő, szobrász, grafikus, hírlapíró, s - gazdálkodó őseihez méltó módon - méhész) mindnyájunknál jobban tudja, mire jutna egy posztmodern méh (here, dolgozó, anya - egyre megy!), ha a közösség és egyéniség nem akármilyen összhangját megteremtő méhcsalád (méhtörzs? méhnemzet? méhország? méhvilág?) törvényeit fölfüggesztve a közösségnek fityiszt mutató „szabadságelvű" cselekedetre ragadtatná magát. Oroján nem ez utóbbiak közül való „absztrakt". Itt látható képei is ezeregy szállal kötődnek ahhoz a világhoz, amelyben a művész létrehozta őket. Titkaik fölfedezésére hívjuk a tárlat látogatóit! (Gyula, 1997.) 30