Síkban és térben. Oroján István kiállítása (Gyulai katalógusok 5. Gyula, 1998)

Cs. Tóth János: Logikai gesztusok

Oroján István munkássága jól példázza, milyen utat járt be az úgynevezett alföldi festészettől a legmodernebb képzőművészetig. Több mint két évtizede azon a településen fejti ki művészi munkásságát, ahol Kohán György múzeuma található, aki az említett festészeti vonulat egyik pregnáns képviselője. A rajzolás mesterségének elsajátításáig természetesen Oroján is a naturális tárgyábrázolás kötelező híve volt. Mára festményei és térkonstrukciói optikai érzékenységűek, melyek személyes hangú szemlélődés eredményei, mintsem a kozmosz meghódításának jegyében születettek. Geometrikus kompozíciói az absztrakció útjain megtett évtizedes lépések. Színvilága a modern színelméletek inspirációs hatására keletkezett. Képarchitektúrája a közvetlen környezet és a mindennapok motívumai mellett az ünnepnapok átírt megalkotásából jöttek létre. Ha lexikálisan akarnánk művészetét megfogalmazni, ennyiben adhatnánk meg a dolgok summázatát, de alkotásai olyan szellemi izgalmat hordoznak, ami bővebb elemzést kíván. Nem beszélhetünk hagyományos értelemben a táblakép műfajából ismert tájképről vagy csendéletről az ő esetében, mert az egyéni kifejezésmód, a szerkezeti látás és láttatás sajátossága jellemzi oeuvrét. A mívesség és kompozíciós rend ugyancsak elmondható műveiről, mint a középkori német mesterek esetében. Ennek ellenére archaizáló megoldásait a román folklór és a görög-keleti vallás elemeinek intenzív feszültséggel átírt vizuális kincséből választja. Az a hűvös józanság, amit képei és plasztikái látszatra sugallnak, csak álca, mely gyakran igazságkereső moralizálást takar. Az emberi alakokat nélkülöző, de az emberi alkotóerőt és optimizmust sugárzó absztrakt művek a huszadik század végi ember mélyebb beleérző képességét célozzák meg. A világtendenciák mellett a latin hagyományokhoz kapcsolódó ihletettségen túl, nem ment el hatás nélkül a magyar alföld tágasságot érzékeltető élménye mellett sem. Jól érzékelhető képeinek egy során az a vizsgálódás, amit a rét, a mező, a szántóföld közvetítő inspirációinak foghatunk fel, bár színeket, vonulatokat, foltokat látunk a képeken. A műveiben megtestesülő képi gondolat számtalan változatban tud megmutatkozni, de azonos formaeszmény variációiban. Legutóbbi művei eszmei és formai értelemben egyaránt szintézisei mindazoknak a tendenciáknak, amelyek eddigi munkásságát jelzik. Minden művészet a hagyomány és az újí37