Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)
V. Szabó Gábor: A Perjámos-kultúra leletei Hódmezővásárhely környékén (Adalékok a kora és középső bronzkori női viselethez)
nak. 18 Csak feltételezhetjük tehát, hogy a fiatal leánnyal egy díszes bronz, állatfog tengeri csiga és fajansz ébzerekkel kivarrt öltözéket (esetleg hosszú főkötőszerű fejdíszt (SZATHMARI 1997), amelyről pitykékkel kivarrott szalagsávok csünghettek (WELSWEYRAUCH 1994. Abb. 57A; SZATHMARI 1997) temettek el, amelyet azonban nem adtak föl rá, hanem összehajtogatva szemfedőként takarták le vele, illetve rendezték keze ügyébe (12. kép), ami részben megmagyarázza a sírban talált díszítőelemek látszólagos rendszertelenségét is. A díszek mennyisége mindenesetre jelentős értékre utal, talán a fiatal halott kelengyéjének egy részét képezték. A fenti értelmezés természetesen csak egy a lehetséges rekonstrukciók közül. Nem vethetjük el a lehetőségét annak sem, hogy a fiatal halott mellkasán egy olyan melldísz lógott, mint amilyet Bóna István az oroszvári 4. sír kapcsán képzelt el (BÓNA 1960b), mintahogyan az sem tarthatjuk kizártnak, hogy valójában két viseleti egység egy dentaliumokból, állatfogakból, réz és fajansz ékszerekből fűzött nyaklánc és egy állatfog füzérekkel, illetve más ékszerekkel kivarrott ruhadarab rétegződött egymásra. A bal kar könyökénél, a halott dereka táján elhelyezkedő tárgycsoportot helyzete (5. kép III tárgycsoport), 1 12. kép. A 2. sírban eltemetett halott helyzetének egyik lehetséges rekonstrukciója valamint a négyszögletes bronzlemez formája alapján valamilyen övfélének is tekinthetjük, amelyet bronzpitykek es az övkapocsról lecsüngő, átfúrt állatfog csüngők díszítettek. Az erősen korrodálódott négyszögletes bronzdarab ebben az állapotában nem mutat párhuzamot egyeden ismert bronzkori övkapoccsal sem (BÓNA 1959. 4954.; KILIAN-DIRLMEIER 1975; KOVÁCS 1984). A vizsgált térség kora és középső bronzkori viseleteinek korrekt rekonstrukciójához egyelőre igen kevés anyagra támaszkodhatunk. Ennek egyik oka a már említett oldalra fektető temetkezési mód, a másik pedig az, hogy csak az utóbbi évtizedekben fektetnek kellő hangsúlyt a viseleti elemeket tartalmazó síregyüttesek helyzetének pontos dokumentációjára. E tendencia negatív példájaként említhetjük a mokrini temető legtöbb ékszermellékletes sírját is, amelyeknél csak 1:10 méretarányú, sok69
