Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

V. Szabó Gábor: A Perjámos-kultúra leletei Hódmezővásárhely környékén (Adalékok a kora és középső bronzkori női viselethez)

sírjaiból (CHICIDEANU-CHICIDEANU 1989. Abb. 5-7, 12-13). Használata a legkülönbözőbb viseleti összefüggésekben figyelhető meg a rézkortól kezdve a késő bronzkorig az egész Alföld területén (KOVÁCS 1975. grave 175; TROGMAYER 1975. 189., 324., 326., 444., 517. sír, stb.; K. SCHREIBER 1995. 4L; SZATHMÁRI 1997). Átfúrt állatfogak (11. kép) Ezt az őskorban általánosan elterjedt ékszertípust a Perjámos-kultúra népe tömegesen használta (CHICIDEANU-CHICIDEANU 1989. Abb. 5-7, 12-13). A vele egyidős kárpát-medencei kultúrák viseletében is találkozhatunk átfúrt állatfogakkal - feltűnő azonban, hogy sokkal korlátozottabb számban (K. SCHREIBER 1995. 40.). Érdekes és egyelőre értelmezhetetlen jelenség az, hogy az átfúrt fogakkal kombinált viseleti darabokat a Perjámos-kultúra temetkezéseiben valamilyen ok miatt soha nem adták fel a halottra, hanem csak a testére vagy a teste mellé helyezték (GIRIC 1971. grave 56., 104., 137., 180., 302.). A szinte kizárólag csak nőkkel eltemetett fogékszerek egykori értékére, illetve jelentőségére utalhat az is, hogy a fogakon gyakran megfigyelhetőek olyan kopási és sérülési nyomok, amelyek ezen ékszerek hosszas használatára utalnak. így kerülhettek a kopáncsi 2; sírba olyan fogékszerek is, amelyek az átfúrásuknál töröttek voltak. Fajanszgyöngyök (10. kép 34—48) Térségünkben legkorábban a Pitvaros-csoport emlékanyagában tűnnek föl fajanszgyöngyök (BONA 1965. 33.). A kora és középső bronzkori Kárpát-medence alföldi területein ezt az ékszert legnagyobb mennyiségben a Perjámos-kultúra sírjaiból ismerjük ( GIRIC 1971. 225-226.; BÓNA 1975b. 104.; CHICIDEANU-CHICIDEANU 1989. Abb. 5-7, 12-13)." Származási helyük és idekerülésük módja, illetve esetleges helyi előállításuk lehetősége egyelőre a megoldatlan problémák közé tartozik, noha ilyen méretű koncentrációjuk már helyi fajanszgyöngy előállító műhelyek meglétére utalhat.

15 A középső bronzkor eleje után a fajanszgyöngyök eltűnnek a Perjámos-kultúra sírjaiból, a 9. kép 2. sír 66