Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

Kulcsár Gabriella: Adatok a Dél-Alföld kora bronzkori történetéhez (Hódmezővásárhely–Barci-rét kora bronzkori települése I.)

fel Banner János gödröket (6-11. gödör). Gazdag leletanyagával a 7. gödör emelkedik ki közülük. A mellette feltárt öt gödör közül az egymást metsző 8-11. gödör leírásánál említ még kora bronzkori leleteket (BANNER 1937. 32.; BANNER 1939. 74-77. 2. kép 1-7; KALICZ 1968. 78. 8. lh. T. 2., 8-14.). 5c. Hódmezővásárhely-Szakálhát-Nagy Sándor földje: Egy darab inkrusztált („zóki") töredéket találtak a földön (BANNER 1939. 74. 1. kép 1; KALICZ 1968. 78. 7. lh.). 6. Hódmezővásárhely—Barci-rét 7. Hódmezővásárhely-Gorzsa-Kovács L- tanya Gazdapusztai Gyula 1955 őszén tárt fel itt egy kisebb edénycsoportot: belsődíszes talpcsöves tál mellett egy nagyobb urna töredékeit és egy kis tál töredékét. A Makó-vöröskereszti lelethez hasonlóan szimbolikus (hamvasztásos?) temetkezésnek határozta meg (GAZDAPUSZTAI 1957a. 1-131.; GAZDAPUSZTAI 1957b. 88. XVIII. T. 1-3 - az ugyanitt feltárt 8. gödröt a Perjámos-kultúrához sorolta; KALICZ 1968. 78., 9.1h. és 81.). 8. Hódmezővásárhely-Gorzsa-Cukor-tanya Gazdapusztai Gyula 1957-ben egy késő neolitikus ház feltárásakor hamvasztásos urnasírt tárt fel. A kerek, 75 cm átmérőjű gödörben egy urna állt, benne égett csontokkal és egy kis tállal, az urna mellett egy kisebb és egy valamivel nagyobb füles bögre volt (GAZDAPUSZTAI 1959. 1. ábra, I. t. 1-3; KALICZ 1968. 78. 10. lh. és 81.). 9. Jánosszállás-Katonapart 1969 júniusában Jánosszállás-Katonapart DNY-ÉK irányban elnyúló homokos domboldalán őskori, szarmata és Árpád-kori hulladékgödröket tártak fel. A feltárt objektumok közül 5 gödör (11., 15., 18a., 18., 26.) bizonyult őskorinak. Ezek a jórészt földgéppel részben elpusztított gödrök két csoportban (11., 15., 26. és 18a, 18.), egymástól 52 méterre helyezkedtek el, de egyéb szerkezetet, összefüggő kultúrréteget nem mutattak. A gödrök kör alakúak (átm.: 105-190 cm) lefelé szélesedőek (11.), illetve hengeresek voltak. Megfigyelhető mélységük a bolygatás mértékével függhet össze: a legsekélyebb (de leletgazdag) a 18. gödör volt (-10 cm), míg az átlagos mélység -34—64 cm között mozgott. A gödrök felső betöltésébe általában Árpád-kori kerámia is keveredett. Emellett általános az állatcsont és a nádlenyomatos, vörösre kiégett paticstöredék. Kürti Béla, szerint a település jellege (nagy területen is csak kevés szemetesgödör) és a kerámiaformák többsége alapján a Makó-kultúra kései telepével állunk szemben, azzal a korszakkal, amikor az újonnan érkező Obéba-Pitvaros-csoport érintkezésbe került a Makó-kultúrából Nagyrév-kultúrává fejlődő helyi népességgel (KÜRTI 1971. 29-52.). 10. Klárafalva határa Horváth Eva terepbejárása során szórványcserepeket gyűjtött. (Horváth É.: A Maros bal partja magyarországi szakaszának településtörténete. Szeged, 1971. Szakdolgozat. In: KÜRTI 1971. 46. 142. j.) 11. Kunszentmáton és Szentes között Csallány Dezső 1950-ben szórvány aszimmetrikus fülű edényt gyűjtött itt (KALICZ 1968. 93.; SCHREIBER 1991. 12.). A közöleüen lelet a szentesi Koszta József Múzeumban található. 41