Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

Kulcsár Gabriella: Adatok a Dél-Alföld kora bronzkori történetéhez (Hódmezővásárhely–Barci-rét kora bronzkori települése I.)

rikus fülű edényt) őriz a szentesi múzeum (11., 18-20.). A következő sűrűsödési pont a Hódmezővásárhely északnyugati határában megfigyelhető három intenzívebb települési mag: Barci-rét (6.), Solt-Palé és Szakáihát (5a-c), valamint a város déli határában, Gorzsán található, ahol két hamvasztásos sír jelzi a Makó-kultúra jelenlétét (7-8.). A Marost követő partokon Ószentivánon (15.) és Klárafalva határában (10.) szórvány, valószínűleg makói településre utaló töredékeket gyűjtöttek. Kelet felé haladva a névadó Makó-Vöröskereszten feltárt sír közelében telepről van információnk (12a-b). Emellett Makón szórvány- és terepbejárási leletek további lelőhelyekre utalnak (13-14.). Az Apátfalva és Magyarcsanád közötti Bökény, közvetlenül a Maros partján emelkedő réteges településén a szórványos telepleletek mellett egy hamvasztásos sír jelzi a Makó-kultúra lelőhelyét (la-c). A települések képe a kultúra más telepein megfigyelhető, általános jellemzőket mutatja: nagy felületeken is csak kevés, különösebb rendszert nem alkotó jelenséggel találkozunk. Ezek, az elsősorban kerek, méhkasszerűen mélyülő gödrök változó mennyiségű, és igen töredékes kerámiaanyagot, kevés paticstörmeléket, állatcsontot, néhány csonteszközt, esetleg kőeszközt tartalmaznak.

36 A mozgékony életmód jelzőjének tartott gödrös települések mellett Csongrád-Vidreszigeten (4.) feltártak egy nagyméretű, cölöpszerkezetes házat is, melyhez hasonlót a Makó-kultúra körében csak a Kisalföldön, a Rábca mentén, Abda-Hármasok településen találtak (FIGLER 1994. 21.). Az utóbbi alapterülete (5x15 m) azonban csupán fele a csongrádi 7x37 méteres háznak. E két példa ellenére a települések alapján egyelőre nagyon keveset tudhatunk meg a makói csoportok életéről. A Csongrád megyében megfigyelt, élővizek mentén sűrűsödő kis települési magok egy rövid életű, kis telepekből álló, gyorsan változó, vízjárásokat követő települési szerkezet képét vetítik elénk. Ha voltak, akkor nem tudjuk, miből, felszíni építményeik (kevés paticstöredéket találni), a gödrökben levő minimális állatcsontanyag pedig nem utal nagyállattartó életmódra. Lelőhelyek (II. t.) 1. Bökény A változó meghatározással Apátfalva, illetve Magyarcsanád külterületéhez sorolt lelőhely a falu határában, közvetlenül a Maros partján emelkedik. A meredek, folyamatosan pusztuló partomlás egy nagyobb réteges települést jelez. Az itt gyűjtött és részben közölt bronzkori leletek alapján a Makó- és a Nagyrév-kultúra jelenlétével kell számolnunk. la. Apátfalva-Bökény: 1924-ben a szegedi múzeumba került egy edény oldaltöredéke. A lelet leírása közöletien (MFM. Ltsz.: 1-1924-13.; KÜRTI 1971. 45.). lb. Bökény: A Makói Régészeti Társulat gyűjteményéből ismert 2 edény: egy füles korsó és egy vállán félholdplasztika díszes tál. A leletet először Banner János a Hódmezővásárhely-Diószegi-tanyán talált edényekhez párhuzamosítva, rajz, illetve fotó nélkül említi (BANNER 1939. 81.; KALICZ 1968. 78. 17. lh.). 38