Látták Trója kapuit. Bronzkori leletek a Közép-Tisza vidékéről (Gyulai katalógusok 3. Gyula, 1997)

Trogmayer Ottó: Látták Trója kapuit (Előszó a gyulai bronzkori kiállításhoz)

Az ezredfordulóhoz közeledve már jól látszanak azok a nagy vonulatok, melyek a XX. század ősrégészetének tudománytörténeti gerincét jelentik. Kezdődött az időszak a tipológiai iskola egyeduralmával, melyben az edények, a formák „fejlődtek", amely szinte kizárólagosan a tárgyak önálló életét szándékozott nyomon követni, szinte figyelembe sem véve készítőinek, az embereknek a köztörténetét. Az iskola ma már csak mint módszer létezik, hiszen a tipológia az egykori élet teljességét feleleveníteni szándékozó komplex módszer részévé vált. A második nagy periódus az 1930-as évek elején kezdődött G. Childe angol régész új módszere nyomán, melyet hazánkban Bóna István és tanítványai tettek népszerűvé. Talán történeti romantikus iskolának nevezhetjük, hiszen a tárgyak összefüggéseit, távoli kapcsolatait és a tárgyakhoz kapcsolódó jelenségek nyomán elsődlegesen életformát és köztörténeti eseményeket igyekezett rekonstruálni. Romantikusnak talán azért nevezhető, mert 150 emberöltőnyi távolságból nagy merészség lenne azt hinnünk, hogy az általunk feltételezett események közelebb állnak a valósághoz, mint a romantikához. Ámbár ki tudja. Módszereink finomodásával, elsősorban természettudományos ismereteink gyarapodásával valójában egyre közelebb kerülünk a régmúlthoz. Napjaink születésben lévő módszerét technokrata komputer módszernek nevezném. Még nem teljesen kialakult, ám máris felszínre hozza a mélyén rejlő hibalehetőségeket. Úgy vélem, csupán matematikai számításokkal, ezek alapján feltételezhető összefüggésekkel nem lehet történelmet rekonstruálni. A kétségtelen tények mögé mindig oda kell számítanunk az egykori humánumot, mely kiszámítható, ám mégis kiszámíthatatlan. A korszak, mellyel kiállításunk foglalkozik, igazándiból az első olyan történeti korszak, mely sok szállal kötődik napjainkhoz. Kötődik a Biblián keresztül, hiszen Ábrahám és a patriarchák korával indul, magába foglalja Mózes születését és a kőtáblák születését, és valamikor az ezredfordulón zárul Dávid és Salamon korában, amikor az első templom épült, melyben elhelyezték a kőtáblákat. Ez a klasszikus görög tragédiák által visszaidézett korszak a mükénéi oroszlánkapu és királysírok kora, továbbá Egyiptomban e korszak második felében készítették az ötvösök Tutenkhamen aranymaszkját. S ez a kor a trójai háború kora, de egyben az azt megelőző évszázadoké is. Mondjuk ki végre, a Krisztus előtti II. évezredről beszélünk, melyet megelőző és befejező évszázadokban fontos népmozgások zajlottak le nemcsak a Közel-Keleten, hanem Délkelet-Európában is. A Közép-Tisza vidék lakói talán valóban láthatták Trója kapuit. Henrich Schliemann világraszóló felfedezése az első időszakban azoknak a fantáziáját mozgatta meg, akik a homéroszi eposzok színhelyét látták a kisázsiai Hissarlik dombon. Az azóta szinte megszakítás nélkül folyó kutatások azonban bebizonyították, hogy a homéroszi Trója, a kilenc rétegű település VII/B rétege, az alatta lévő szintek pedig közel 15 évszázad régészeti hagyatékát rejtik. A századforduló Szeged környéki ásatásai olyan leleteket hoztak napvilágra, melyek nehezen kapcsolhatók a közép-európai kultúrkörhöz, gazdaságtörténeti és for9