Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Selmeczi László: A jászok betelepülése a régészeti leletek tükrében

gal feltételezhető, hogy Kangkü ász népének bizonyos csoportjai vagy alán néven, vagy az alánokkal szimbiózisban eljutottak a Kaukázus vidékére és ott megtelepedve az alán „államalakulat" szerves részévé váltak. Ezt a feltételezést további adatok is alátámasztják. Egy VII. századi örmény földrajzi leírás, amely a kaukázusi törzseket is felsorolja, megemlít egy astigor nevű törzset, amelyet ugyanez a forrás egy másik helyen digor-kcnt nevezett meg. V. A. Kuznecov összefoglalva az orosz kutatók eredményeit, arra a következtetésre jutott, hogy a nyugati oszétok önelnevezéseként ismert digor (tigor) név, azaz a digor törzs két etnikai komponensből tevődött össze. A nyelvészeti analízis szerint a digor szó nem iráni, hanem helyi, kaukázusi eredetű, s jelentése adyge. Az astigor elnevezés az aszdigor örmény változata, s a szó előtagja nem más, mint az eurázsiai sztyepp iráni nyelvű csoportjainak ász neve. Mindezek alapján jogos az a megállapítás, mely szerint az alánokról szóló források e népcsoport egyik etnikai komponenseként az ászokat tüntetik fel. Az ász népnév maradt fenn a kaukázusi oszétek nevében is. A grúz eredetű elnevezés, os-ethi, annyit jelent mint az oszok (vagyis az ász-ok) országa. Azonban az oszéteken kívül az ász népcsoportok más kaukázusi kisnépek etnikai komponenseként is szerepelnek. Például az oszétek a Kubán mentén élőket nevezik ászoknak. Az abházok szintén a tőlük északra, a Kubán mentén élő adygéket nevezik azuhonak, amely szintén azt jelenti: ász-ok. Egy 1425-ben keletkezett perzsa történeti munka Tamerlán kaukázusi hadjáratáról szólva említi az asz népet. Az asz etnikum megtelepedése a Krím-félszigeten is bizonyítható, legalábbis erre utalnak az erről tanúskodó helynevek, mint pl. As (falu), As (dőlőnév), Terekli As, Tabuldy As, Ternes As, Böyük As, Kücük As, stb. Mindez azt is bizonyítja, hogy az asz etnikai komponens az i. sz. X. századot megelőzően sokkal nagyobb területen voltjelen a Kaukázus környékén, mint manapság, s kétségtelen, hogy az asz név az indoiráni eredet megjelölésére szolgált. Ugyancsak lényeges kérdés, vajon mikor költözhettek az ász(i) népcsoportok a Kaukázus és a Kubán környékére, s van-e ennek régészeti nyoma? Kuznecov az Észak-Kaukázus alán törzsei régészeti leletanyagának elemzése során arra a nézőpontra jutott, hogy az i. e. I. évezred végének későkobáni kultúráját létrehozó népesség leszármazottai alkotják az oszétek iron törzsét. E kultúra hordozóinak nyelve a kaukázusi ibér nyelvek közé tartozhatott. Az ironok a szarmata törzsekkel időszámításunk első századaiban kerültek kapcsolatba, mégpedig már akkor vélhetően az alánokkal, amelyek velük érintkező csoportjai a Kaszpi-tenger északi partmellékéről húzódtak az Észak-Kaukázus előterébe. A kínai forrásokban Jencajként emlegetett alán őshazát Kuznecov az Aral-tó és a Kaszpi-tenger között lévő területre helyezi. Az alánok és az ironok kapcsolata ebben az időben azonban még legfeljebb laza politikai függés lehetett. Jelentős népmozgásra a hun vándorlás következményeként került sor. A IV. század végén a Kaszpi-tenger és a Volga környékéről nagytömegű alán népesség, köztük az ász-ok is, költözött át a Kaukázus előterébe. Vagyis az adatok azt mutatják, hogy a régészeti kultúrákban gyökeres, mindent átalakító fordulat a hunok európai megjelenése előtt nem történt. Csupán ekkor és ennek 74