Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Selmeczi László: A magyarországi jászok régészeti kutatása

ve munkaeszközként, valamint gyerekjátékként kerültek a sírokba. Ilyenek pl. az általában egyélű, keresztvas nélküli markolatú rövid kardok (kindzsál) : Négyszállás I. 24., 241., 330., Négyszállás II. 122. és 312. sír. Itt szeretném megjegyezni, hogy a kardok a sírokban a jobb felkarcsont mellett feküdtek, ami arra utal, hogy ezeket a Zichy-expedíció múlt századi leírásával egyezően a vállon átvetett szíjon hordták. A női sírokban található tűtartók (Négyszállás I. 1., 64., 70., 76., 117., 157., 160., 179., 185., 197., 215., 251., 286., 334., 340., 346., 362., 379., 395., 397., 421., 440., Négyszállás II. 560. és 576.sír), vastűk (Négyszállás I. 64., 70., 197., 215., 281., 286., 334., 346., 362. és 379. sír), esetleg bronzgyűszűk (Négyszállás I. 76. és 323. sír) is alapvetően arra utalnak, hogy az eltemetettek hitük szerint a túlvilágon is folytatták evilági rendszeres tevékenységüket. A sírba gyerekjátékként a juh (bárány) astragalos csontjai kerültek (Négyszállás I. 77., 420., 439., Négyszállás II. 345. sír). A hasonló csontokkal való játék ma is ismert az oszétoknál, s attól függően, hogy a 2-5 csont mely oldalára esik, más-más, kisebb, illetve nagyobb az értéke. A négyszállási jász temetőkből előkerült leletek alapján határozottan állíthatjuk, hogy a jászok között igen nagy jelentőségük volt az óvó-, védő talizmánoknak, amuletteknek. Közülük a legrejtelmesebbek azok az állatcsontdarabkák, amelyeket nyakba függesztve viseltek, azonban ékszerként, használati tárgyként nem értelmezhetőek. Ilyenek pl. a hal csigolyája (Négyszállás I. 1. sír), a nyúl lábközépcsontja (Négyszállás I. 87. és 185.sír), átfúrt állatcsont (Négyszállás I. 337.sír) és a kauri kagyló CNpOTu-ílla ' T 1 Fift Négyszállási jász férfisír leielei (Kai. 73., 77-78., 84., 128., 181.) 84., 86., 118., 127., 174., 180., 222., 243., 251., 256., 267., 334., 337., 340., 352., 363., 373., 375., 393., 395., 417., 447., Négyszállás II. 517.sír). E csontdarabkák amulettként való viselése a keleti eredetű népeknek: az avaroknak, a dunai és volgai bolgároknak, a szaltovói műveltség népeinek, részben az alánoknak és a honfoglaló magyaroknak ősi szellemkultuszát, burját-mongol kifejezéssel élve ongon-kultuszát idézi, amely századunkig élő hit maradt Szibériában. Az állat alakú szellemlényt testének valamely darabja, pl. csontja, karmai vagy éppen farka, stb. jelenítette meg, amelyben a jászok hite szerint is az illető állat szelleme lakozott. Az amulettek legnagyobb részének termékenységvarázsló, a könnyű szülést elősegítő szerepe lehetett (pl. a nyúl lábközépcsontja, a kauri kagyló). Az eddig előkerült anyag áttekintése 86