Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Selmeczi László: Régészeti kutatások a Nagykunságon

Ijj. Palugyai Imre: Jász-Kún Kerületek s Külső-Szolnok vármegye leírása című, 1854-ben megjelent művének első oldalán Garay János egyik versének következő sorait nyomtatta ki: „A dús alföld síkjait, Hol a messze Hortobágy határt hasít, A Tiszának és a Zagyva nyílt közét, Új teleplők foglalják el szerteszét. Barna képű, széles, izmos kúnfiak, A kiket, mert mind íjászok voltának, Az utókor „Jász-kúnok "-nak nevezett, S kik maiglan lakják e sík téreket. " E „sík térek" része volt a Nagykunság is, amellyel kapcsolatban a történelemtudomány már századunk húszas éveiben eljutott arra a felismerésre, mely szerint akkor, ha a terület egykori történetéről, művelődéstörténetéről, kultúrájáról az írásos források nyújtotta képnél többet akarunk megtudni, a régészet segítségéhez kell fordulnunk. A Nagykunságban eddig végzett régészeti kutatások eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze: 1. A középkori falusi élet régészeti módszerekkel kiásott rendkívüli forrásértékű emlékanyagának mindmáig leggazdagabb összefoglalása Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei című műve, mely a szerző és Papp László a Kecskemét környéki, a hódoltság idején elpusztult egykori kun falvak területén folytatott ásatásainak eredményeit teszi közzé. Kettejük munkájának serkentője a karcagi születésű Györffy István etnográfus professzor volt, aki a néprajzban elsőként jelentkezett a teljes élet megragadásának igényével. A Nagykunságban Bartucz Lajos antropológus segítségével maga Györffy próbálkozott meg az első ásatásokkal. 1923-26 között a kun szállások közül Orgondaszentmiklóson és Ködszálláson végeztek kisebb szondázó ásatásokat, amelyekről a karcagi helyi sajtó rendszeresen tudósított. Az előkerült leletanyag kellő dokumentáció híján majdnem elkallódott. Bárányné Oberschall Magda, aki 1942-ben, alig 16 évvel az ásatást követően, többek között az orgondaszentmiklósi leleteket is közölte, a települést tévesen Csanád megyébe helyezte. Bárányné a leletek leírásán és az általa ismert régészeti párhuzamok felsorolásán kívül mindössze ennyit közölt: „Az ásatásokat Bartucz Lajos eszközölte 1926-ban s a kiásott csontvázak antropológiai szempontból rendkívüli fontossággal bírtak. Orgondaszentmiklós tiszta kún község volt és a csontvázak jellegzetesen kunok. Az antropológiai érték mellett a ... mellékletek jelentéktelennek látszottak... "S hozzátette: „a leletkörülményekről jelen esetben sem tudunk semmit. "A karcagi sajtóban megőrzött és Kaposvári Gyula által kikutatott adatok, valamint a későbbi feltárások eredményei alapján kétségtelen, hogy a Bárányné által közölt tárgyak, többek között pártaöv és préselt bronzlemezből készült veretei, pártaöv csatja, szíjvége és vereté csontból, a GyörffyBartucz féle ásatásból valók. 59