Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Pálóczi Horváth András: Nomád népek a kelet-európai steppén és a középkori Magyarországon

HM dezéssel épültek, a két helyiséges alapformához később harmadik vagy negyedik helyiséget is csatoltak. Az ásatási megfigyelések és a kerámia anyag alapos vizsgálata alapján sikerült rekonstruálni a XV. századi népi szemeskályhát (4/a. és 25. ház). Ez négyzetes hasáb alakú alsó részre épített hengeres felső részből állt, felül boltozattal. Egy kályha díszítéséhez nyolc különböző kályhaszem típust használtak fel. Csengelei pártaveretek (Horváth, 109.) A beltelkeken sajátos településszerkezet figyelhető meg. A korszerűen megépített és berendezett lakóházak mögött a gazdasági udvar nagy részét karámfalakkal elkerítették, ott juhokat és szarvasmarhákat tartottak. A külterjes állattartás teleltető építményeinek megléte a falu közepén a kun hagyományokkal és gazdálkodási gyakorlattal magyarázható. Az állattartás jelentőségét az archeozoológiai vizsgálatok is igazolják. A feltárt állatcsont anyag gazdag. A tenyésztett és fogyasztott állatok sorrendje: szarvasmarha, sertés, juh, ló, tyúk, lúd, kacsa, galamb, hal (harcsa, ponty, csuka, keszeg). A vadfogyasztás nem volt jelentős: mezei nyúl, őz, szarvas, vadlúd. A botanikai leletek sokrétű, összetett gazdálkodásról tanúskodnak, amelyben a földművelésnek nagy volt a szerepe, és nemcsak a gabonatermesztésnek, hanem a kerti növényeknek, gyümölcsöknek, szőlőnek is. A fajok listája: búza, rozs, árpa, köles, kender, len, szilva, meggy, cseresznye, kajszibarack, őszibarack, dió, mogyoró, kökény, bodza, makk, sárgadinnye, görögdinnye. Ismert fafaj ták: kocsányos tölgy, kocsánytalan tölgy, mezei juhar, közönséges boróka. Jelenleg a természetes növénytakaró rekonstruálására folynak kutatások. A szentkirályi középkori kályha rekonstrukciója (Kat. 140-147.) 34