Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Pálóczi Horváth András: Nomád népek a kelet-európai steppén és a középkori Magyarországon

építőanyagnak felhasználták, megsemmisítették. A legújabb gyűjtések 1650-re teszik az ismert szobrok számát, ebből 730 példány maradt fenn. Az újabb régészeti ásatások tisztázták, hogy a szobrokat soha nem a sír fölé, hanem különálló magas halmon, arccal kelet felé, kövekből rakott szentélykerítésen belül állították fel, közelükben áldozati állatok (ló, szarvasmarha, juh, kutya, farkas) maradványait tárták fel. A szentélyek eredetileg az őskultusz színhelyei lehettek, mint korábban a türköknél, akiknél az ilyen jellegű szobrászat kialakult. A dél-oroszországi szobrok közvetlen előzméElőkelő kun nő szobra (Kat. 187.) nvf

»; я Hétfnlvó vidékén я Előkelő kun férfi szobra (Kai. 188.) IX-XI. századi kimekek művészetben fedezhetők fel. A szobrok viseleti ábrázolásai is tanulságosak, a XII-XIII. századi steppei régészeti anyagban találhatók azonos viseleti darabok, tárgytípusok. A kőemlékeken kívül hasonló megjelenésű, fából készült ábrázolások is álltak egykor a steppevidéken, ezek természetesen még nagyobb arányban elpusztultak. A szoborállítás szokása a mongol uralom alatt teljesen kiveszett, mivel megszűnt az a társadalmi réteg, a kun törzsi-nemzetségi arisztokrácia, amely ezt a szokást és a vele kapcsolatos mesterségeket (kőfejtés, kőfaragás, faszobrászat) életben tartotta. Magyarországon egyetlen hasonló szobor sem maradt ránk, bár XVIII-XIX. századi adatok megengedik azt a feltevést, hogy egy ideig, talán fából készült szobrok állításával a magyarországi kunoknál is továbbélt ez a szokás. A pogány módra temetkező törzsi-nemzetségi arisztokrácia sírjai Magyarországon is előkerültek, a lovastemetkezés szokása a XIII. században a kunokkal jelenik meg újra. Mindegyik sír magányos, a korabeli településtől és templomtól távol került elő. Néhány esetben feltehető, hogy egykor halom állt a sír fölött (Bánkút, Csólyos, Inoka). A férfi sírok jellemző mellékletei a fegyverek, a védőfegyverzet, a lószerszám, a veretes öv, a vaskés és a fenőkő. A női sírokban jellemzőek a viseleti tárgyak (ruházat fém díszei, ékszerek), egyes használati eszközök (tükör, vaskés) és szintén a lószerszám. A tárgytípusok eredetét kutatva három művelődési réteget kü30