Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Havassy Péter: Kronológia

970 Szvjatoszlav Igorjevics kijevi fejedelem magyar, bolgár és besenyő segítséggel Bizáncra támad, de Arkadiopolisz (Lűle Burgasz) mellett vereséget szenved. Ezzel a magyar kalandozásoknak vége szakad. 972 A besenyők a Dnyepernél megölik Szvjatoszlávot. 986 körül A kitajok meghódítják a Pekingtől északnyugatra fekvő vidéket, ez okozza a kunok elvándorlását. 1012 körül Az egyesült kun és sári törzsek a dzsungáriai kapun át a türkmén sztyeppékre érnek. 1015-1017 A besenyők betörnek Erdélybe, István király gyulafehérvári seregvezcre visszaűzi őket. 1017 körül Szent István Nagylegendája őrizte meg az emlékét az Erdély elleni nagy besenyő támadásnak, melyre a király idejében felkészült. 1020 körül Kun-sari-kipcsak törzsszövetség Nyugat-Szibériában. 1027 A besenyők a Dunán átkelve Parisztrionba törnek. 1036 Kijevet besenyők ostromolják. 1048-1049 Két besenyő törzsfő, Tirek és Kegen között harc folyt a törzsszövetség fölötti uralomért. 1048-ban Belcser fia, Kegen két lázadó törzs (Belermanísz, Pagumanísz) élén bizánci területre menekült és felvette a kereszténységet, népét a birodalom dunai határainál telepítették le határőrként. Az őket üldöző Tirek kénytelen volt letenni a fegyvert a bizánci császár előtt, mivel járvány lépett fel seregében, így maradék besenyőivel szintén a Bizánci Birodalomban telepítették le. 1051 A németek ellen vonuló királyi seregben magyarok és besenyők együtt harcoltak a nomád hadviselés szabályai szerint. 1054 A Fekete-tengertől északra elterülő füves pusztaságon ez évben jelentek meg először a kun lovas csapatok az úzok nyomában. 1055 Az úzokat üldöző kunok előőrsei a Dnyepernél. 1059 Az lízok elől nyugat felé vonuló besenyők tömegestől költöztek a Bizánci Birodalom dunai határtartományába, egyes töredékeik ebben az időben kérhettek bebocsátást I. András (1046-1060) magyar királytól, akivel előzőleg szövetségben voltak. 120