Áldás, békesség. Emlékek Gyula és környéke reformátusságának élatéből (Gyulai katalógusok 1. Gyula, 1995)
Kósa László: A gyulai reformátusok története
Agyulai reformátusok XVIII. századi történetét a XVII. századnál bővebben, de hézagosan ismerjük. Legtöbb adat ellenreformációs összeütközéssel kapcsolatos. 1718-ban latin feliratára hivatkozva, a katolikus plébános elveszi a harangjukat. Kérvényezik a romladozó oratórium renoválását, de azt csak részlegesen engedélyezik nekik. Egyházi gyűléseket nem tarthatnak, ám a nagyváradi római katolikus püspök vagy helyettese hivatalos vizitációját kötelesek fogadni. Az egyik lelkészt, aki a református baktert egyházfegyelmi eljárás alá vonta, mert katolikus módon énekelve folytatta az éjszakai őrjáratot, királyi parancsra megfosztották állásától. A szabad vallásválasztás tilalma is több összetűzéshez vezetett. A XVI. századiakhoz fogható országos jelentőségű protestáns eseményekkel és személyekkel már nem találkozunk a városban. A gyulai reformátusok története a XVIII. századtól egy a hasonló tiszántúli gyülekezetek közül, de számos érdekes és sajátos mozzanata van. Az említett első lelkészt már 1716ban követte a második, Toronyai András. A működési adatok hiányosak. A következőkben tudunk Mándoki István (1720-1723) és Sukorai István (1728-1734) lelkészekről. Gyulai János (1736-1770) után már pontosan ismerjük, ki és mikor prédikátor Gyulán: Bicskei Szőke István (1770-1775), Botos Mihály (1776-1780), Szikszai N. Beniamin (1780-1783), Micskei Nagy István (1784-1792). Közülük hárman külföldi egyetemekre jártak. Szőke Bázelban, Szikszai ugyancsak Bázelben és Utrechtben, Micskei Nagy szintén Utrechtben és Heidelbergben folytatott tanulmányokat debreceni kollégiumi évek után. A protestánsok helyzete II. József Türelmi Rendelete (1781) után kezdett javulni. 1784-ben a gyulai reformátusok összefogtak a görögkeletiekkel, hogy a városi tanács tizenkét addig kizárólag katolikusokkal betöltött esküdti helyének felét megkapják a vallási arányoknak megfelelően, és közülük is lehessen bírót választani. Követelésük azonban nem azonnal, hanem fokozatosan teljesült. Az oratórium már régen szűknek bizonyult, ezért élve a templomépítés megnyílott lehetőségével, munkához fogtak. A mai templomra vonatkozó első adatunk 1788. január 22-én kelt. A Békési Egyházmegye Gyulán tartott közgyűlésén fölhívta a gyülekezeteket a tervezett gyulai templomépítés támogatására. A mai templom és parókia helyéhez az uradalommal folytatott telekcserével jutottak a gyulai hívek. Maga az építkezés 1791 őszén kezdődött, de a lelkész halála és a szárazság okozta rossz termés miatt elhúzódott, a felszentelésre 1795 szeptemberében került sor. A reformátusok áldozatkészségét a földbirtokos segítsége és a római katolikusok cserefuvara egészítette ki, ugyanis őket nem sokkal előbb, a katolikus plébániatemplom építésénél a református gazdák fuvarai támogatták. Lélelkszámuk ekkor 2500 körül lehetett. Az új templomnak nem sokáig örülhettek a hívek, mert 1801. július 9-én 30
