Áldás, békesség. Emlékek Gyula és környéke reformátusságának élatéből (Gyulai katalógusok 1. Gyula, 1995)

Cs. Szabó István: Adatok a Békési Egyházmegye templomainak történetéhez

harmadára lebontották, akárcsak azokat a kis templomokat, melyek megérték a Türelmi Rendelet kiadásának idejét. A gyülekezetek létszáma ez idő tájt annyira megnőtt, hogy némely helyen a hívek tekintélyes része a templom falain kívülre szorult egy-egy vasárnapi istentisztelet alkalmával. Az építési módokról a néha egymásnak ellentmondó írott források alapján, csak feltételezéseink lehetnek. Több esetben a meglévő felmenő falakat oszlopokkal megerősítették és sövénnyel befonták, betapasztották ennek közeit, azaz patics falat emeltek. Más esetben vályogból húztak fel falat és az egészet betapasztották. Areformátusok templomjavítási, építési kérelmeikben, korai időszakban, mindig "oratóriumról" írnak. Már idézett szerzőnk Kiss Bálint erről így emlékezik meg: "A közönséges Isteni tisztelet rendes helye a'Templom...Nevezik ezta KatholikusokEkklésiának, Szent-Egyháznak, a mi Templomunkat pedig nevezik Oratóriumnak, helyesen, mert a Megváltó is éppen így nevezi az Isten házát." Véleményünk szerint a településföldrajz és településnéprajz körében végzett vizsgálatok sem nélkülözhetik az egyes helységek központi épületeinek - így a templomok - pontos helymeghatározását. A köztudatban és a helytörténeti irodalomban igen sok téves adat terjeng ezekről az épületekről. A templomok középkori előzményeit, építési szakaszaiknak meghatározását, csak hiteles régészeti feltárás tisztázhatná. A templomok évszázadokon keresztül megszentelt helyek voltak, az épületek pedig funkcionálisan töltötték be a közösség szakrális központjának szerepét. A templom köré kerültek örök nyugovóra a közösség halottjai, ezzel a ténnyel is erősítve a helyhez való kötődést. IRODALOM Barcsa, passim. Bucsay, passim. Csotnor, passim. Házy, 131-199. Kovács J., passim. MRT., passim. Cs. Szabó, 617-637. Várady, passim. 26