Zilahi Lajos: A sárréti í-zés állapota. Az í fonéma sárréti gykorisága - Chronica Bekesiensis 5. (Békéscsaba, 2011)
I. Bevezetés - Előzmények, eredmények az í-zés kutatásában - Szempontok az í-zés vizsgálatához
megközelítésre van szükség, ha szeretnénk elérni, hogy több metszetben, több helyi nyelvjárásból gyűjtött anyaggal mutassuk fel a sárréti z'-k gyakoriságát. Jó merítésű anyagból, pontos számlálással deríthető csak ki például, hogy azonos jelenségen belül milyen különbség lehet „a jelenséget hordozó morfémák állományában” (vö. Imre: MMNyjR. 121). Alapos vizsgálathoz elengedhetetlen a gondosan gyűjtött, összeállított anyag, a feldolgozás módszerének jó megválasztása. A funkcionális terheltség vizsgálata azt kívánja kideríteni, hogy „hány szóban, szuffixumban jelentkezik” az í (vö. Papp L.: MNny. Y 24), még egyszerűbben: „hány morfémában” találunk ma z'-t (vö. Deme: NyjKérd. 88; Imre: MMNyjR. 45), csakhogy az egyszerű képlet alkalmazásához - a helyi nyelvjárások és a nagyobb területről merítő feldolgozások tanulsága szerint - különböző megközelítésekkel még plasztikusakban megmutatható, leírható a jelenség természetrajza. A helyi nyelvjárási feldolgozásokból, de az ösz- szefoglaló munkák következtetéseiből is nagyobb területről rengeteg adatot ismerünk meg az z'-zés adottságaiból, a jelenség egy- egy területen feltárt következetességéből és másságából, mégis azt mondhatjuk, hogy a különböző mutatók ismeretében is további feltárások kellenek, mert az z'-zés napjainkban egyre kisebb használói körbe húzódik vissza, a szemünk előtt szívódik fel. Nem sokáig lesz kutatható. Az z'-zés „a zárt tendencia központi tagja” (vö. Deme: NyatlFunkc. 180), minden, a jelenséget vizsgáló tanulmánynak ez a rezüméje. Ahogy azt irodalomjegyzékünk is mutatja, az z'-zésről ennek a korpusznak a nyomán tudunk legtöbbet a fonéma nyelvjárási gyakoriságáról. ÜEMÉhez hasonlóan többen úgy mérték vagy tapasztalták, hogy „a nyelvterület nagy részén ... az í jóval gyakoribb, mint a köznyelvben; az erősen z'-ző területeken pedig a köznyelvinek többszöröse” (vö. Imre: MMNyjR. 126; hasonlóan 17
