Zilahi Lajos: A sárréti í-zés állapota. Az í fonéma sárréti gykorisága - Chronica Bekesiensis 5. (Békéscsaba, 2011)
III/3. - Szövegmutatványok a Sárrét-vidék öt pontjáról (Békés, Biharnagybajom, Biharugra, Doboz, Sárrétudvari)
idegéskéttem, mint húsz évvel ezelőtt. Ügyi jött ott annak idejin, hogy napféljöttül napléméntik kélléd dóugozni. Mindegy, hogy öt kilométerre, ot kellett lenni, naplementig dógozni kellett. Akkor oszt jött negyvenkettőbe a nímet, úty hittak, hogy Jürcsek-rencér. És akkor jött hogy húsz filléres órabír lett. Tizenkettőd dóugozott, ebbul vót éty fél reggeli, égy óra ebíd, éty fél óra uzsonna. De amikor ez éljött, akkor vígé vóut, addig naplémént vót. Továbmént ez a rencér, utánna jött a nímet világ, ott is vót étykis mékszorítás, még ászt is él léhetét fogadni, mér az a húsz fillér, amit akkor kapott. Égy liter kocsizsbor tizennyóc fillérér vót. Egy napi napszámír kapott égy bakkancsot, ojat, hoty két évig nem nyűtt el. Nem ártott annak a víz, még ojan vót, hogy agyon léhetétt a kutyát vele ütni... Igenám, de akkor jött a váltásrencér, az orosz invázió követkézéit, az embérék akkor mán kesztek elígédetlenék lénni, és vót itt akkor éggy intéző (Bertalan Agnes közbeszólása) egy ömfejű buta ember vóut ... na és odajöttek hozzá az embérék, dógosztak a tanyába ... összebeszíltek ott, bújjátok, ménnyünk oda ja méltóságos úrho, ha nem változik a napszám, mégyünk... Odaméntek, monták az intézőnek a bejeléntíst hogy mi van... Ez még el kezdétt ordítani, mint az őrült, elzavarta az embéréket... Mikor a téjesz téma vóut ügyi ... szakszervezeti titkár vóutam és nem akärtam kolhoszt alakítani ott a dógozókkal, és ászt monták, ha te nem lípsz bele, akkor mink se. Teccik tudni mi vót akkor a sorja, behíttak, mégim behíttak, fenyégettek, mellette éty kicsit hadonásztak is ügyi. Tuggya fene, él vóutam keserédve nagyon akkor, a felesígém mindig rítt, asz montam a felesígémnek, majd akkor sirass, mikor elvisznek.- Mondjon valamit a falu mai életéről! De most visszatérünk a majira. De akkor még éggyet tudok mondani magának, hetvenöttűi nyócvanig, mmdégy hogy meddig íl a níp, de ojan vilák többet a munkásságra nem vóut, mintákkor. Mindekinek mindé vót, csak égy vóut a baj, élszabadult a ló ... nem bécsült még 151
