Zilahi Lajos: A sárréti í-zés állapota. Az í fonéma sárréti gykorisága - Chronica Bekesiensis 5. (Békéscsaba, 2011)
III/3. - A kutatás eredményeinek áttekintése - A vizsgálat fontosabb tapasztalatai
Ill/3. A kutatás eredményeinek áttekintése A vizsgálat fontosabb tapasztalatai Az anyaggyűjtésen és adatfeldolgozáson túljutva állíthatom, hogy a Sárréti tájszótár forrásaiból és saját kiegészítő gyűjtéseimből terjedelmes és színes adattár állt össze, amelyből reményeim szerint megragadható a Sárrét-vidék helyi nyelvjárásainak és kisebb nyelvjáráscsoportjainak viszonylag pontos í-zése. Ezúttal is hangsúlyozom, hogy történetinek minősíthető 18-19. századi példákat csak mutatványként hozok annak szemléltetésére, hogy a mai í-ző (i-ző) adatoknak minden helyzetben vannak í-ző előzményei, hogy a jelenségnek az e-ző és é-ző helyi nyelvjárásokban egyaránt vannak korábbi megfelelői. Munkám szinkrón adatokra épül, í-ző példáim 95 százaléka az 1900 és 2000 közötti időszakból való: örömömre a század mindhárom harmadából az í-ző adatok nagy tömbjeit vehettem számba. Adattáram tanúsága szerint a jelenség a vizsgált időszak első ötven évében lényegében mozdulatlan maradt, a nyelvjárást beszélők használatában egyetlen helyzetben sem kopott meg számottevően (talán az egyik-, ménnyík-úy>\isbzn változott valamelyest az égyen, mennyén javára), falun még a középső korosztály beszédében is gyakori. Pusztulása abban vetül előre, hogy nyelvjárási jelenség maradt, és a nyelvjárást beszélők kihalásával maga is elvész. A nyelvjárást használó idős falusi emberek körében a század utolsó harmadának kommunikációs hatásai sem érintették: egy társadalmilag jól körülhatárolható korosztályos csoport nyelvhasználatának élő jelensége ma is. Köreikben a bomlás nagyon kevés jelével találkozunk. 1. Nézzük meg közelebbről, hogy az í-zés állapota, erőssége milyen mutatók vizsgálatával ragadható meg legszemléleteseb120
